Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Grynaeus Tamás—Papp József: Régi magyar (gyógy) növénynevek, 15—17. század

RÉGI MAGYAR (GYÓGY)NÖVÉNYNEVEK, 15—17. SZÁZAD GRŸÑAEŲS TAMÁS—

PAPP JÓZSEF BEVEZETÉS HORVÁTH GÉZA és SZILY KÁLMÁN vitázó cikkei óta egyre gyarapodtak ismereteink a 13—16. századi magyarság (gyógy)növényismeretéről. Okleveleinkben

1, korai glosszákban

2, legelső szótárainkban

3, füves, valamint orvosló könyveinkben

4 és egyes nyelvemlékekben

5 számos növény neve szerepel. Tanulmányunkban a korai adatok — lehetőségek engedte — azonosítását kíséreljük meg. Az eddigi szerzők legnagyobbrészt megelégedtek a név nyelvészeti célú közlésével. Ahol viszont a nyelvészeti, botanikai vagy gyógyszerészeti szakirodalomban a szóbanforgó növény botanikai nevét is közlik, ott az azonosítás többnyire önkényes, elfogadhatatlan.

6 Ezek a megfejtési kísérletek zömükben úgy történtek, hogy a régi latin, illetve a régi magyar nevet azonosnak vették egy hasonló vagy azonos, mai botanikai, illetve magyar növénynévvel, holott nem ismerték a szó akkori pontos jelentését, vagyis a növényt, amit akkor avval a névvel illettek. A szó és jelentéstartalma ilyen merev szétválasztásából, illetve önkényes házasításából csak zűrzavar keletkezhetett. A nómenklatúra ilyen zűrzavarát csak fokozta a Linnéig uralkodó rendszertani káosz is. Nem célunk a korai füveskönyvek „botanikai tévedéseinek" bírálata. A Systema Naturae éve (1735) előtt anakronisztikus és méltatlan kívánság lenne a tudós szerzőktől (kiknek nevét számos — mindmáig helyesnek tartott — leírás, fajtaelnevezés őrzi) pontos fajleírást és megkülönböztetést kívánni — annál kevésbé, mert az egyes speciesek helye a morphologia, genetika, botanikai taxonomia újabb eredményei szerint napjainkban is módosul. Már a korai füveskönyvekben a hasonló küllem és szín, a felhasználhatóság, nevük

7 vagy éppen mágikus szempontok szerint rokonítottak—azonosítottak egyes növényeket éppúgy, mint ahogy a rokonnépek és a mai magyar parasztság hagyományos növényismerete is teszi

8. Elképzelhető, hogy ugyanígy történt ez a honfoglalás korá1 Nagy Gy., Szamota 1895, Szilÿ 1878 a., b. 2 Csüry 1925, Ernyei, Jakubovich; Iványi, Flatt 1891, Klemm, Király, Sági, Schönherr, Szabó T. A. 1943, Szamota 1895/b 3 Clusius, Beythe; Fejérpataky, Finály, Házi, Me ieĥ 1898, Pálfi 1905, 1906; Szamota 1894, 1896, Sziládÿ 4 Eckhardt, Melius, Varjas 5 Jakubovich 1933, Szinnyei 6 Kivétel: KNIEZSA, SzlJsz I./l, p. 8.: „.. .nem tudtam mindig eldönteni, hogy a régi, középkori latin nevek milyen mai növényekre (és állatokra) vonatkoznak" 7 V. ö. pl. GasGl czodafa = cacapacia maior = Ricinus communis L., Fuchs G1 XVI. sz. cziuda fa = ricinus = Ricinus communis L., FuchsGl XVII. sz. csuda fa = stramonia = Datura stramonium L. 8 Almássy p. 196., Grÿñaeųs 1964., Penavin, Timár