Antall József szerk.: Historia pharmaceutica / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 9-10. (Budapest, 1977)
ADATTÁR - Csipes Antal: Két recept a 16. századból
Fazekas Á.: Csurgay Kálmán Gyógyszerészi Közlönye 145 ben való emelésén működtünk, addig illetékes minisztériumunk éppen megfordítva az előképzettségi cenzus leszállításával tette az évet emlékezetessé..." Ugyancsak a gyógyszerészek tájékoztatását és érdekvédelmét segítette elő a „Gyógyszerészi Közlöny" szerkesztősége által évről évre kiadott „Gyógyszerészek évkönyve". Mindenkor nyitva voltak a lap hasábjai „minden közérdekű ügyet illető komoly eszmecserének, pro és contra nézetek nyilváníthatásának." A gyógyszerészgyakornokok „önképzési igyekezetének serkentésére" ebben az időben három díj volt: a Gyógyszerészegylet saját díja, a Rozsñÿai Mátyás-díj és a Csurgay Kálmán-díj, s mindez a Gyógyszerészi Közlöny 1892. évi 3. számából derül ki. De nemcsak az orvos-gyógyszerésztörténelem, hanem a kultúrtörténelem szempontjából is „aranybánya" a mai orvostörténész vagy olvasó számára a Gyógyszerészi Közlöny, hiszen más régi jelentős periodikához hasonlóan „egyben a kor krónikája is" [7]. Feltétlenül méltó alapos és részletes tanulmányozásra e folyóirat feledésbe ment első 8 évfolyama. CSURGAY KÁLMÁN JELENTŐSÉGE ÉS SZABOLCSI VONATKOZÁSOK Az első magyar nyelvű gyógyszerészeti [7] folyóiratot 1848-ban Nyitrán indította el Láng gyógyszerész Gyógyszerészi Hírlap címen. Ezen úttörő periodika még ugyanazon évben megszűnt. Az első folyamatosan megjelenő gyógyszerészeti periodika, a Gyógyszerészi Hetilap 1862. január 2-án jelent meg először Pesten Schédy Sándor szerkesztésében. Az önálló gyógyszerészeti szaksajtó kialakulását megelőzően a gyógyszerészek az orvosi periodikákban (Orvosi Tár, 1831; Orvosi Hetilap, 1857) publikáltak. Nemcsak a régebbi, illetve újabb életrajzi lexikonok, hanem a Gyógyszerésztörténeti Diárium 1974. évi ünnepi [XXIV. Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszus, 1974. aug. 25—31, Budapest; VI. Magyar Gyógyszerésztudományi Kongr., Bpest., 1974. szept. 24—27.] száma (III. évf., 2. szám, 236. oldal) sem utalt már a Gyógyszerészi Közlöny 1885—1892 közötti periódusára és nevezetes szerkesztőjére, Csurgay Kálmánra. Nevezték pedig Csurgay Kálmánt annak idején [1] a gyógyszerészeti „szakirodalom bajnokának" is. Ugyanis már egyetemi évei alatt belépett 1877-ben a Gyógyszerészi Hetilap szerkesztőségébe, majd pedig 1885. március 28. és 1892. február 13. között már önállóan szerkesztette és kiadta a Gyógyszerészi Közlönyt. Ez utóbbi folyóirat megindításakor a lap szinte egészében az ő tolla alól került ki. Rövid élete során is rengeteget alkotott, „erkölcsi szükségből fáradhatatlanul munkálkodott, mert nyughatatlan szelleme folyton sarkalta, dolgozott, mert ambíciója volt, hogy szakmájának minél többet használhasson." [1] Csurgay Kálmán pályájának szabolcsi vonatkozásai közül meg kell említenünk, hogy a Gyógyszerészi Közlöny Bessenyei Györgyre vonatkozó és Szabolcs megye számára értékes kultúrtörténeti adatot közölt egy gyószerésztörténeti utalás formájában (1885., 14. 166—167). Ugyanis a Debrecen-Biharmegyei Gyógyszerésztestület 1885. április 18-án Nagyváradon tartott közgyűlésén Tamássy Géza az 1883. július 24-én meghalt Nagybessenyői Vass Jenő berettyóújfalui gyógyszerész felett mondott emlékbeszédében egyebek között így szólt: „neki volt főérdeme, hogy a múlt század egyik irodalmi nagyságának Bessenyői Györgynek sírját Puszta-Kovácsiban ma díszes emlékkő jelöli.'''' (Puszta-Kovácsi ma Bakonszeg községhez tartozik.) 10
