Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 41 piacon 1939-ben a környékbeli „fűes néni"-k (13. kép) gyomorbántalmak elleni szerként árulták.

8

6 A Tiszántúlon pálinkába áztatták, majd a folyadékot a gyomorpanaszos, étvágytalan betegek itták.

8

7 Hajdúnánáson többféle baj ellen használták. Tejben megfőzve, a tejet csömör, fejfájás ellen itták. Megszárított, porrá tört formában ették, fogfájásra, mellbaj, gyomorbaj ellen; hideglelésre. Teaként kifőzve görcsök elleni gyógyital volt, míg a növény kifőzött leve lábfájás, daganat ellen használatos. Porrá tört virágja kelésre hasznos.

8

8 A nánási nép igen szemléletesen fejezi ki az ezerjófű hasznát: „Mindenre jó, mint iá szenteltvíz."

8

9 Nyilván erről a növényről van szó abban az orosházi adatban, ahol százszorjófű-nek nevezik: megtörve kehére (köhögés) használták.

9

0 Az Ormánságban étvágytalannak, hideglelősnek, gyomorfájósnak adUák teáját.

9

1 A „kis földi epé'

,

jnek nevezett fajtáját (Centaurium minus) Melius Juhász a következő betegségre javallja, teaként: „hideglelőnek, hasfájónak . .. minden nyálas, nedves, enyves undokságokat kiviszen az emberből. . ." Kifacsart levét fájós, véres szemre, sebekre ajánlja.

9

2 Szintén gyomorjavítóként tartja számon a „föld epe füvét" a Házi különös orvosságok szerzője, de hasznosnak véli a borban kifőzött levét „fenéről" is 9

3 A már fentebb idézett XVIII. századi kéziratos orvoskönyv hosszasan sorolja az ezerjófű hasznait;

9

4 de mindjárt az elején ezt írja: ezen füvet, ha megfőzöd, fehér Borban, mind levelét és Gyökerit, az után azt Gyakran iszod, minden féle Belső Betegsiget meg Gyógyit, míg akiban Kigyó, vagy Béka vagy más álat volna is".

9

5 Mind a népi használatban, mind pedig az említett néhány korábbi orvosi könyvben kétféle bántalom ellen használták főként: 1. gyomorpanaszok ellen, s 2. sebkezelésre. E kettő mellett azonban arra is láttunk példát, hogy a köhögés ellenszereként is hasznosnak vélték (Orosháza, Cserszegtomaj); hideglelés elleni szerként tartották számon Hajdúnánáson, és ugyanezt tartotta Melius Juhász Péter is. Egyik újabb gyógynövénykönyvünk szerint az ezerjófüvet „tisztán magában, vagy teakeverékben étvágyjavítóul, emésztést serkentőül, vértisztítóul, valamint bélrenyheség, epe- és májbántalmak ellen használják."

9

6 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a népi gyógymódok egy része valóban gyógyító hatást válthatott ki, míg jó néhány „népi recept" alkalmazásának — a tudomány mai állása szerint — semmiféle alapja nincs. 8

6 Vajkai A. 1939. 67. 8

7 Greszné, Czimimer A. 1944. 12. 8

8 Igmándy J— Kelemen S. 1943. 209. 8

9 u. o. 9

0 Grynaeus T. 1965. 432—433. 3

1 Kiss G. 1937. 159. 9

2 Méliusz Juhász P. OK. 1962. 119. 9

3 Juhász M. 1768. 25. 9/

1 Varjas B. 1954. 43, 87. és 97. 9

5 Doctor Könyv, 265. sz. recept. 9

6 Rápóti J.—Romváry V. 1966. 65—66.