Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

30 Comrn. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) sz. Lukács evangélistát, kérdem: nem láttad-e szerelmes szent fiamat, ártatlan Jézusomat? Óh anyám, anyám, szép Szüz Máriám, menj el, menj el a magas Kálvária hegyére, ott vagyon egy szent keresztfa, azon vagyon kifeszítve, vas dárdákkal nyitogatják, arczul verik, vérrel verejtékezik, eczettel epével itatják, tövissel koronázták, óh anyám, anyám szép Szüz Máriám, menj el, menj el a fekete földszín alá, az Adám magvai közé, kiáltsd, hirdesd lefektekre, fölkeltekre, hogy: bizony bizony Paradicsomban vélem lészen. Én mondom, a Teremtő Megváltó, a ki titeket az ő szent vérével megváltott; a ki ezt az imádságot háromszor lefektében, háromszor fölkeltében elmondaná, megüdvözítem."

6 Az ilyen, kétségkívül az etno-medicina adatai közé tartozó, de elsősorban folklór érdekességű szövegek mellett az általános orvostörténetet bizonyára jobban érdeklik az olyan adatok, amelyek a népi abortivumok, valamint a szülést közvetlenül segítő eljárások, eszközök (pl. szülőszékek) használatára vonatkoznak. A Néprajzi Múzeum néphit-népszokás gyűjteményében megtalálhatók egy falusi bábaasszony varázseszközei és abortuszhoz használt kaparókanala (26. kép). A varászeszközök között található frász (nyavalyatörés) ellen nyakba akasztott gyöngysor, rontás ellen való szerek, háromágú mérőszalag, melyet szüléskor használt. A teknőkaparó kanál (eredetileg kenyérsütéskor a tésztát kaparták le a dagasztóteknő oldaláról vele) brutális eszköz volt sok esetben az abortusz előidézéséhez, megelégedtek egyszerűbb eszközökkel is: különféle gyökereket (pl. leánder gyökerét — Zemplén megye) szúrtak fel, vagy jeges fürdőt vettek, vagy nehéz tárgyat emeltek, hogy ezáltal szabaduljanak meg a nem kívánt gyermekáldástól.

7 A szülés aktusáról szólva megállapíthatjuk, hogy a dolog természetéből adódóan igen kevés hitelesnek mondható adattal rendelkezünk. Különösen vonatkozik ez a tárgyi eszközökre, hiszen régen minden segédeszköz nélkül, „a puszta földön" térdeplő vagy guggoló helyzetben szültek a parasztasszonyok. Később, a XX. sz. elejétől — s ez már a hivatásos bábák hatása — két székre támaszkodtak; speciális szülőszékek (25. és 27. kép) rendszeres használatára hiteles adataink nincsenek.

8 Annál több a szülés körüli hiedelmekre. Ezeknek gazdag tárházából csak egyet, a szülést segítő övek babonáját emeljük ki. A nép körében ismert volt a szokás, hogy a szülőasszony derekát a férje övével, vagy inkább az alsónadrágja madzagjával (gatyamadzag) átkötötték, hogy könnyebb legyen a szülés. (Egyes vidékeken a férj is jelen volt a szülésnél, hátulról átfogta a vajúdó nő derekát, háromszor megrázta a szülés előtt.) Ezek igen régi, európai, tehát 6 „Nyomatott Bagó M. betűivel. Budán, 1851." 7 A magyar népi abortivumok anyagának feldolgozását Gémes Balázs (Szekszárdi Múzeum) végzi. 8 Az a két szülőszék, amelynek fotóit a Néprajzi Múzeumban találtuk meg, szemmelláthatóan rekonstrukciók, újonnan készültek, régi ábrázolások után. Pl. vö. Mayer F. K. 1927. 160. — németországi szülőszék ábrázolás a XVI. sz.-ból.