Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)
Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 29 gyerek születését (22. kép), a kisgyermek nyakára csavarodott köldökzsinórt mint szülési rendellenességet minden könyvben ábrázolják (24. kép). Ez azért érdekes, mert ibár ily módon az anatómiai ismeretek lassú terjesztésére nyílt lehetőség, mégis századunkban is élt a közhiedelem, hogy aki így születik, az akasztófán végzi! A köldökzsinór más vonatkozásban is fontos, mert sokféle hiedelem fűződött hozzá. Az emberi élet tulajdonképpen a köldökzsinór elszakadásával kezdődik, ezért a néphitben fontos szerepet tulajdonítottak néki. A szülés után a bábaasszonyok csomókat kötöttek az újszülött köldökzsinórjára, majd néhány centiméterre a testtől elkötötték. Az elkötött rész néhány nap alatt leszáradt és ezt eltették a mestergerendára. Amikor a gyerek hétéves lett, elővették, hogy bogozza ki. A csomó kioldása (az analógia elve alapján) az élet feladatainak megoldását szimbolizálta. A néphit szerint szerencsés lesz, akinek eltették a köldökzsinórját, ha amulettként magával hordja. — A köldökzsinór mágikus tisztelete valószínűleg a honfoglalás előtti időkbe nyúlik vissza. A Magyar Néprajzi Múzeumban ugyanis őriznek egy obi-ugor köldöktartó kéregdobozkát. A XVIII. és XIX. századi írásos (boszorkányperből való) feljegyzések mellett a múlt század közepéről egy városi gyógyszerész hagyatékából hat köldökzsinór került a debreceni Déri Múzeum birtokába 5" — bizonyítva egy régi hiedelem továbbélését, nemcsak a XIX. század városi-polgári társadalmában, hanem mint azt az elmúlt évek gyűjtéseiből tudjuk, a mai paraszti rétegek körében is. Még érdekesebbé, színesebbé és bonyolultabbá teszi a népies szülészettel kapcsolatos hiedelmek és szokások világát, 4 ha a régi pogány kori hiedelmek és az utóbbi két évszázad hivatalos orvosi tudásanyaga mellé a vallási képzeteket is bekapcsoljuk. Ilyen példa az a Zala megyében talált nyomtatott imaszöveg, melyet a szülésnél használtak: „mihelyt a terhes asszonynak mellére teszik, annak segítségével könnyebben szüli a gyermekét." 5 Az imádságot archaikus motívumai és nyelvi fordulatai miatt teljes ter j ed elmében közölj ük: „Akkor vala Péntek, kinnek napja vala, méne Jézus Krisztus kínnak színhelyére, meglátták a zsidók, fölfeszítették magas keresztfára, folya szent vére, szomorkodék szent lelke, hervada szent színe, szóla boldogságos Szüz anyám, Máriám: Óh fiam, fiam, szerelmetes szent fiam, én azt gondoltam, te leszel bús, látod fiú, én leszek bús. A ki ezt az imádságot elmondaná háromszor lefektében, háromszor fölkeltében. Názáretben van egy Mutrumfa, kívül aranyos, belül kegyelmes, abban mondanak kétszer hétszer hét szent Misét, én ott hallgatom szerelmes szent fiammal, ártatlan Jézusommal, — egyszer elkapják mellőlem a kegyetlen zsidók, keresem utczákról utczákra, sehol nem találom, előtalálom ^ Erre az adaittra Ferenczi Imre hívta fel figyelmünket. 4 Erről a kérdéskörről gazdag anyagot közölt Temesváry R. 1899. 5 Az idézett mondat a nyomtatvány 4. lapjáról való. Megtalálható fotómásolata az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának Népi Gyógyászati Archívumában.