Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből
Oláh A.: ... Békés megye népének járványtant megfigyeléseiből. .. 271 rekhez ragaszkodik, azokkal él. A hatékony orvosi tevékenység érdekében, az egészségügyi felvilágosítás szempontjából is figyelmet érdemel a nép járvány tani tudásanyaga. Hiszen még hosszú ideig számolnunk kell azzal, hogy kollektív jelenségként találkozunk a hivatalos orvostudománytól és közegészségügytől többé-kevésbé eltérő népi terminológiával, patogenetikus szemlélettel, gyógymódokkal stb. Annál is inkább, mert nemcsak szociológiai jelenségről, szájhagyományról van szó, hanem — Jung psychológiája szerint — a kollektív tudattalanban megalapozott archetypikus fogalmakról, szemléletmódokról. (Ilyenek pl. a „szél", a „fertő", az, hogy „leli a hideg", „beüt", „kiüt".) Csak a népi orvoslást és népi észjárást is alaposan ismerő, nagy műveltségű, modern orvostudományban és társaslélektanban egyaránt járatos orvosoktól, orvos-kollektíváktól várható a nép egészségügyi kultúrájának mint psychikus totalitásnak modernné fejlesztése olyan módon, hogy — tovább fejlesztve — megőrizze mindazt, ami érték és elhagyja, vagy elnyomja. mAndazt ami túlhaladott vagy éppen káros. 2 5 De nem elég, ha a hatékony tevékenységre és egészségügyi nevelésre igényt tartó orvos, közegészségügyi szakember megfelelő tartalommal (modern és régi orvostudomány, népi orvoslás ismerete, lélektani tudás stb.) rendelkezik; ezt a tartalmat megfelelő formában kell továbbadnia éppen aktuális partnerének az optimális orvos—beteg (orvos—nép) viszony — mint a priori — biztosítása után. A magyar orvosi szaknyelv sok szempontból nem megfelelő ezen optimális, teljes megértést eredményező kommunikáció megvalósítására. Mint már első népi orvoslásunkról szóló tanulmányunkban is hangsúlyoztuk, a magyar orvosi szaknyelv megújulása, fejlődése szempontjából is előnyös a magyar népi orvoslás (és régi magyar orvostudomány) kutatása, megismerése. 2 6 Ha a járványos betegségek népi szimptomatológiáját vesszük szemügyre, feltűnik, milyen szemléletesen, szépen, kifejező erővel beszélnek az egyes betegségek tüneteiről. 2 7 Hideglelés és láz: „Olyan tüzes volt, mint a píp minden része." „Űgy keltem ki az ágybul, mint akiit kihúztak a tóbul." „Az ágy úgy mozgott velem. Egy pár óráig olyan vót a cseléd, mintha újat őtött volna magára, asztán újból elővette." „Akkor arra tehet két dunnát is, még akkor is reszket, fázik." — Himlő. „Olyan himlős vótam. 2 3 Az Istituto Italiano di Etnoiatria említett programjának c) pontja szerint az Intézet célja „szociológiai tanulmányokat szervezni azon jelenségeket illetőleg, amelyek a hagyományos empirikus orvostudomány társadalmi fejlődéssel összefüggő adaptációjával ós átalakulásával kapcsolatosak, felhasználni az ethnoiatriai tanulmányokat a ,croisade d'éducation sanitaire des peuples' (kereszteshadjárat a népek egészségügyi neveléséért) érdekében ..." 2 6 Oláh Andor: Népi orvoslás, orvostörténet, orvostudomány. (A népi orvoslás kutatásának orvostörténeti jelentősége.) Comm. Hist. Artis Med. 3. (1956). 84—106. (Orvosi nyelv problémájáról, 100.) 2 7 Vö. Oláh Andor: „Sárvíz, pokolvar, szinádra (a Békés megyei népi orvoslás szaknyelve)" és „Az emberi test nyavalyái. (Hogyan beszél a nép' betegségeiről?)" Ez utóbbi Dobozi folklore és népnyelv (1962—1965) c. gyűjtésanyagoan. Megtalálhatók a M. Népr. Múzeum Ethnológiai Adattárában.
