Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből
270 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) kerózsa-fitoncida hat az A és B grippe vírusra és a salmonellákra. Világszerte kísérletek folynak a fokhagyma hatóanyagának gyógyszer formában való előállítására, ez idáig kevés sikerrel; még mindig természetes formájában leghatékonyabb. Ezek a kísérleti eredmények mindenesetre igazolják azt a népszerűséget, melynek a fokhagyma és a vöröshagyma a népi gyógyszertanban (ezen belül a fertőző betegségek therápiájában is) örvend, és további kutatásra ösztönözheti a ma orvostudósát. Régi magyar népi malária-gyógymód az erős paprikából készült orvosság. Egy zsadányi parasztembertől hallottam: „Mikor éreztem, hogy kerülget (a hideglelés) (egy kanálfejnyi) egy kanálfű erős paprikát beleöntöttem. egy liter borba, oszt megittam. A veríték csakúgy vert kifele! Olyan melegem lett tülle, hogy izzadtam még másnap is. A bélvéget anynyira csipte, ette, rágta! Én a hideglelést ezzel korlátoztam. Énrajtam nem bírt erőt venni." Tudjuk, hogy a paprika hatóanyaga a capsaicin specifikusan izgat, majd érzésteleníti, deszenzibilizálja a hő- és fájdalomérző idegvégződéseket, valószínűleg histamin-felszabadítás útján. „Ilyen hatása még a vérben keringő capsaicinnek is van, amivel meleg érzést keltve, a testhőmérséklet süllyedését válthatja ki. Ezért használta régebben az Alföld népe a váltóláz gyógyítására." 2 4 Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a kinin, a china-fa kérgének ma már szintétikusan is előállított hatóanyaga a dél-amerikai népi orvoslás fegyvertárából került az orvostudomány birtokába. Az indiánok már hosszú ideje, a spanyol hódítás előtt, gyógyították vele a „hideglelés"-t, a maláriát. A „himlő" népi kezelésmódjai közül megemlítjük ezúttal, hogy a beteg gyereket kitették a napra, vagy piros kendővel beterítették. „Űjszalontán mennyi himlős vót! Fejeket odaraktam a fa alá. egyéb részeket meg had süsse a nap. Űgy gyógyultak meg. Mer ott kinn dolgoztunk, azér. Annak egyáltalán a meleg jó, mer ha a bélire mén, akkor vége." — Kisfia „vörös"-be volt, apró kiütésekkel volt tele a teste. Azt kommendáltók, hogy piros lepedővel terítse le — mondja egy dunántúli származású dobozi asszony. — Ebben a században fejlődött ki a különböző bőrbetegségek, később más bajok helio-therápiája. Ösztönzést éppen a népi gyógymódok adtak rá. Finsen vörös fény kezeléssel nagy sikereket ért el. Bebizonyosodott továbbá, hogy a napfény, főleg annak ultraibolyasugár-része (mesterséges quarz-fény) baktériumölő hatású. , A mai gyakorló orvos és közegészségügyi szakember viszont szembetalálkozik számos káros népi gyógymóddal (pl. szeszes ital — gyereknek is! — mint pánácea a fertőző betegségek ellen) és helytelen vagy elavult felfogással (borogatásoktól és oltásoktól idegenkedés, a baktériumelmélet tagadása, ennek következtében a járványügyi rendelkezések meg nem értése és megszegése stib.), valamint azzal a ténnyel, hogy adott esetben a nép modern, hatékony gyógyszerek, eljárások helyett a régi népi sze2 4 Issekutz Béla: Gyógyszerek és gyógyítás. Bp. 1951. I. köt. 377.
