Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből
266 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) zét és műszereit. 1 0 — Mint gyógyszert szinte pánáceának tartják. „Hideglelés, annak nem vót egyéb orvossága: fokhagymát törtünk tudja pohárba, abba töltöttünk pájinkát, ezt ittuk mink abba az időszakba, mikor gyerekek vótunk." (Akkor, 1890 táján „divat vót ez a hideglelés".) — Fekete himlő: „egy jó félmarék fokhagymát meg kell főzni egészen puhára és az egészet jól eldörzsölni fél liter eoetbe és azzal bedörzsölni". (Disznó orvoslásaként élt tovább a mai napig ez a régebben embergyógyászati eljárás.) — Korela: „Az ital meg a fokhagjma, annak nincs más orvossága." Az öregek rengeteg fokhagjonareceptet őriztek meg a kolerás időkből. Pl. „mikor korela vót csak ecetet és fokhagymát kellett enni meg inni, osztán az gyógyította meg a belső részit az embernek. (Hogyan készítették?) Áztat csak úgy, hogy a fokhagymát megpucolták, oszt akkor összevagdalták, oszt egy olyan dunsztosüvegbe beletettík, oszt akkor ecetet töltöttek arra, úgy itták az ecetet, úgy ettük meg az ecetes fokhagymát. Azt ettük, aztán az — mondom — úgy gyógyította meg." „Vót a korela hetvenháromba. Az sok népet elsepert. Oszt mi vót az orvosság, hajja?/ Fokhagymás ecet, semmi más. Fokhagymás ecetet kellett inni, fokhagymás ecettel dörzsölni a testet. Mer a görcs összehúzta az embert. Gombolyikba. (Mennyi fokhagyma és ecet?) Hát ki mennyit tesz bele. Nem dekázzuk. Kalapáccsal, vagy baltafokkal széjjeltörték, aszt úgy tették az ecetbe." — Spanyolbetegség (influenzajárvány): „Amennyi fokhagymát meg bír enni és amennyi szeszes italt meg bír inni. A nyavalyát hajtja ki." (1964-ben az influenzajárvány idején is ezzel éltek.) Nemcsak a mai népi orvoslás főszereplője a fokhagyma és a vereshagyma, hanem a régié is. Magyary-Kossa foglalja össze szépen ezt a tényt. „A mi eleink valóságos panaceának tartották a hagymát." A XVI. század végén Pozsonyban egy évig gyakornokoskodó német gyógyszerészre is hivatkozik ennek bizonyítására: „A magyarok éppúgy, mint a törökök, nem sokra becsülik a gyógyszereket s mindenféle betegségre a fokhagyma az összes orvosságuk." (Persze az idegen patikárus nem ismerhette a magyar népi orvoslást, azért hihette azt, hogy ez az egyetlen népi gyógyszer.) — Pápai Páriz Ferenc „magyar terjék"-nek mondja a fokhagymát, a vöröshagymát pedig" „magyar mithridaticum"-nak és Pax Corporisában fokhagyma-elixir is szerepel pestis ellen. 1 1 Nemcsak az első nagy kolerajárvány idején jászott nagy szerepet a fokhagymás gyógyítás, hanem a „morbus hungaricus" (tífuszjárványok) ellen is nagy divat volt a fokhagymakezelés. Az akkori írók szerint a tábori betegségek (főképp tífusz és vérhas) oka a rossz víz. És „a magyarok az ártalmas víz kártékony hatását fokhagyma evéssel igyekeztek csökkenteni." 1 2 Egyes megfigyelők szerint 1 0 Nevezett utódjaként kinevezett bába közlése alapján. Elmondta, hogy midőn szüléshez hívták ki, egy kosárnyi vereshagymát kezdtek pucolni a háziak, meglepődött érdeklődésére mondták el azt, amire hivatkoztunk. 1 1 Magyary-Kossa Gyula: Magyar Orvosi Emlékek Bp. 1929. I. köt. 167. — Pax Corporis 332—333. 1 2 Héjjá Pál: A vízellátás Buda ostroma alatt. Orvosi Hetilap 1936. 859—860.
