Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből

264 Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) gyakran találkoztam azzal a nézettel, hogy a kiütéses, lázas beteget nem jó hideg vizes borogatással kezelni, mert akkor „nem jön ki", „nem üt ki" a baja s belehal. A „himlő"-nek ezért legfontosabb, szinte egyetlen kezelése a meleg, hogy „jól kiüssön." „Hogy a bélire ne menjen, ezért kell melegen lenni." Pápai Páriz is a fentiekhez hasonlóan nyilatkozik: „Jó jel az Himlőben, hamar s könnyen üt ki, és mindjárt érni kezd ... Rossz ha kiütvén is az Himlő, mégis mindazáltal igen nagy a forróság. . . hasa igen mégyen (tehát ,a bélire ment!') ... sőt ha kiütvén az Himlő, ottan ismét bé-üt majd ugyan semmi reménség nintsen."

3 Továbbá: „Az első állapotban igen reá kell vigyázni, hogy a természetet az ő munkájában, mellyel a mérges, és seprős rothat matériát ki akarja adni, meg ne gátollyuk."

4 — A nép szerint a himlő kicsiken természetes, sőt szükséges betegség. Valaki 18 éves korban kapta meg, súlyos formában: „mert kicsi korodban nem hánytad ki, mint csikó a kehet." Pápai Páriz: „Nintsen olyan anya, ki az ő méhében olly egészséges vérrel táplálhatná magzattyát, mellynek valami baja nem volna. Melly veszett vérnek fel kell osztán a magzatba vagy elébb, vagy későbbre forrni: és a testen ki kell ütni, vagy apróbb veres Himlővel (Morbilli), vagy öreg hójagossal (Variolae)."

5 Domby szerint „a himlő szükséges és hasznos nyavalya, amely az emberi életműséget az ártalmas nedvességektől kitisztítja."

6 Rácz: „Ha a Beteg meg-borzad, a ki-ütés hirtelen viszsza-üt, akkor a Veszedelem felette nagy."

7 Az okádást, orrfolyást, fülfolyást előnyösnek tartja, ezáltal kijön, kiüt. A XVII—XVIII. századi orvosoknak éppúgy, mint a népnek nemcsak himlőre, hanem általánosan érvényes felfogásával találkozunk ezúttal. A nép szerint a pokolvar akkor veszedelmes, ha ..belső, belül üt ki valahol". Pápai Páriz: „Valóban veszedelmes az Pokolvar, a melly nem sokáig tart, hanem rettenetes fájdalommal kezdődvén majd tsaik hamar bé-ütt, és fájdalma megszűnik; mert jele, hogy az agyvelőt el-fogta mérge, ezért nintsen érzékenysége."

8 És: Erős izasztás szüséges, ,

;hogy a Bubo, vagy Mirigy hirtelen vissza ne üssön: melly ha lenne, igen veszedelmes, sőt gyakorta halálos."

9 Mind a mai népi orvoslás, mind a néhány évszázad előtti orvostudomány — a középkortól a XVII. századig érvényesen — a humoralis patologia alapján áll, azt tartja, hogy a betegségek oka a „rossz nedv", a test nedveinek, a vérnek a megromlása. Azért beszél így a nép a különböző fertőző betegségekről: „ragályosvérű", „vérfertőzés", „a vére fertőző", „az 3 Pax Corporis 315—316. 4 Pax Corporis 316. 5 Pax Corporis 314. e Idézi Gortvay György: A himlőoltás magyar története. Népeg. 1950. 673. 7 Rácz i.m. 52. 8 Pax Corporis 359. 9 Pax Corporis 345.