Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Oláh Andor: Szemelvények Békés megye népének járványtani meg-figyeléseiből, elképzeléseiből

Oláh A.: ... Békés megye népének járványtant megfigyeléseiből. .. 263 Az mindennap fél óráig is rázta, kínozta, gyötörte a beteget. Időszakonkint elővette és annyira gyötörte, hogy az nem közönséges." De hideglelés a különböző magas lázzal járó betegség is, főként járványos betegségek első stádiuma. „A betegségek legnagyobb része avval kezdődik, hidegleléssel, rázóhideggel." De nem első stádiumként tartják számon, hanem önálló betegségként, mint a következő példa is bizonyltja: „Abból sokféle betegséget lehet kapni, a hideglelésből. Abból lesz a sárgaság is." (Ti. cholangitis, cholangio-hepatitis, járványos májgyulladás, haemolitikus szepszis, malária szövődményes alakja stb.) A nép szerint bizonyos testrészre lokalizálódhat, fészkelődhet be a „hideglelés", nemcsak átalakulhat más betegséggé. „Jobban itt szájon adja ki magát. Hólyag jön ide a szájszélire." (Herpes labialis, vírus infectio, betegségeket, sokszor heveny fertőző betegségeket vagy tüdőgyulladást stb. kísérő herpes labialis.) — Számukra nem megközelíthető, diagnosztizálható belső bajt sokszor — fő tünete alapján — hideglelésként tartanak számon. Pl. egy vesemedence-gyulladásos beteg is: „léi a hideg, többször elővesz." (A pyelonephritis chronica is tehát ..hideglelés"-ként szerepelhet a sorozatos exacerbatiók során. De más chronicus infectio, gyulladás is.) De hát nemcsak a népre, a régebbi orvostudományokra is jellemző volt

5 hogy a malaria variabilis klinikai megjelenési formáit nem tudta elkülöníteni egyéb lázas megbetegedésektől, továbbá az, hogy körmönfont nomenclaturával rengeteg „febris"-t tartott számon, azonos betegség különböző formáit ilyen vagy olyan ,,febris"-ként jellemezve és különböző betegségeket, többnyire fertőző betegségeket egybefogva komplikáltán meghatározott „febris"-ként. így született — többek között — a febris continua gravis, a febris bilioso-putridia („epeláz"), a febris maligna, a „rothasztó forró hideglelés", a „rothasztó láz", a „rothasztó epés láz", a „rothadt hideg", a „dögös hideglelés", a febris nervosa, a febris gastro-rheumatica, a febris esisentialis, a febris gastrica intermittens, a febris maligna infantum stb., stb. Évszázadok alatt szűnt ez meg, tisztázódtak, különültek el lényegüknek megfelelően a betegségek a kórbonctani-anatómiai, organpathológiás szemlélet, a bacteriológia kifejlődésével. De a nép megmaradt a humoralis pathologiánál, a solidaris pathologián kívül rekedt ezért kevésbé komplikáltán, jóval egyszerűbben hideglelés-láz szemlélete is megőrizte az orvostudomány XVII. századi nívóját. Nemcsak a fertőző betegségek elnevezését, elkülönítő diagnosztikáját illetőleg, hanem a kórélettani, kóroktani szemlélettel kapcsolatban is hasonló következtetésre juthatunk. Sokan, sokféle változatban hangoztatják Békés megyében, hogy „ha a himlő a bélire ment, meg is halt". „Ha bemegy a belekre, az nagyon súlyos. El is viheti, ha a belekre megy." „A bélin vót a himlő. Annak nem lehetett orvosságát találni. Ha ki tud ütni, akkor meggyógyul." És: „Nem jó meggyógyítani, mert akkor nem jön ki." „A vereshimlőt nem kell gyógyítani. Kijön oszt akkor elmúlik magától." A nép szerint a „pokolvar" is akkor veszélyes, ha „belső, belül üt ki valahol." Körzeti orvosi praxisom során