Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 25 pirikus (és nemcsak tapasztalati, de babonás) hagyomány és tudás anyagából, melynek nem kis részét így megörökítve adták tovább a jobbágysorból lassap kiemelkedő parasztságnak. De nemcsak ezeknek a félhivatalos könyveknek az írói fedezték fel a népi gyógyítást (és építették be a beváltnak tartott gyógymódokat), hanem a hivatalos orvosi rend is felfigyelt egyes híressé vált paraszti gyógyító személyiségekre. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum adattára 1820-ból származó iratokat őriz, amelyekben Baranya megye fizikus doktora, a Helytartótanácshoz fordul, beszámolván, hogy egy egyszerű parasztember miképpen kezeli a veszett kutya által megharapott egyéneket.

6 A kihallgatási jegyzőkönyv elmondja, hogy milyen egyszerű operációt alkalmazott a parasztember, hogy megelőzze a kitörni készülő „víziszonybetegséget", amelynek létét egyforma babonás hittel vallotta a tanult orvos-doktor és az egyszerű paraszt. A veszett kutya harapása ellen a népi gyógyászat századokon át használta — egészen napjainkig bezárólag — a kőrisbogár összetört páncéljának porát. Ezt olvasta egy 1801-ben megjelent ..Gazdaságbéli Tárház"ban

7 a nemes, és ugyanúgy pálinkába áztatott hét vagy kilenc kőrisbogarat ivott a gyógyulni akaró paraszt. Véleményünk szerint a XIX. században meggyorsult a két kultúra, a nemesi és a paraszti egymásra hatása. Bonyolult és szövevényes folyamat volt ez, de azért mint a fenti néhány példa is mutatja, néhol jól nyomon követhető ez az összefonódás. Természetesen a reformkori orvostársadalom egy része a szakmai képesítéssel nem rendelkező állatorvosok és kuruzslók ellen heves harcot vívott. Ennek a küzdelemnek egyik beszédes példája egy 1837-ből való orvosdoktori értekezés, melyet dr. Bugyi Balázs fedezett fel.

8 A disszertáció érdekessége, hogy tárgya a korabeli népi gyógyítás — szerzője: Kremzir Mózes, címe pedig: „Némelly magyar nép-gyógyszerek bíráló vizsgálása." Idézzük néhány megállapítását, mert nemcsak az általa gyűj6 Publikálatlan anyagok—vö. Magyary-Kossa 1929. II. 209—210. 7 „Az Erdély országi gazdaságbéli TÁRHÁZ melyben mind a' mezei, mind a' házi Gazdaság külömbb-külömbb tárgyainak jobbítására, mind pedig az emberek, és barmok egészségben való tartásokra, nem külömben sok közönséges nyavalyásokból leendő meggyógyításaikra próbált hasznos eszközök találtatnak" — Kolozsváron, 1801. — A 11. lapon ez áll: ,,A' körisbogár is a' Paraszt emberek között a' veszett marások ellen igen közönségesen tudva levő hasznos orvosság, hasznos lészen azért minden házi gazdának e' féle bogarat mindenkor készen tartani szárazon a háznál." 8 Bugyi 1974. 1. — Azért idézzük a múlt századi orvos sorait, mert az általa leírt gyógymódokat századunk közepe táján egyes falvakban még kivétel nélkül mind gyakorolták: „Köldökcsömör — bélgörcs: kömény mag vagy gyenge foghagyma rágása... melegített fazékfedél, vagy zab a' hasra, száraz köpölő módjára alkalmazott ivó pohár a, köldökre, általában jók. A kisdedeknek hirtelen támadt megigézésnek nevezett és kurutyolók által ólom vagy viaszöntéssel, szenes vizzeli mosdással, tisztes fű (stachyus arecta) főzetbeni fürösztéssel orvosoltatni szokott bajai nagyobb része nem egyéb, mint kődcsömör." — vö. 54—55, 63—64. képek.