Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Bálint Sándor: Adalékok a hajdani pestisjárványok magyarországi hiedelemvilágához (Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tisztelete)
Bálint S.: ... A hajdani pestisjárványok .. . hiedelemvilága 233 saját kezűleg, iga nélkül hordta össze, 3 4 helyi, élőszavas hagyomány szerint pedig térdenállva építette. A méltatlan ünneplésnek Rókus omladozó mohácsi kápolnájához fűződő helyi mondája szerint az ünnep hajnalán egy sokác asszony szerette volna még a kertjeben gyorsan megszedni a babot. Rókus azonban fehér lepelben megjelent neki, fölhúzta az asszony előtt a ruháját és megmutatta neki sebes térdét, éppen úgy, amint ábrázolni szokták. Egy szót sem szólt. A megrettent asszony azonnal abbahagyta a munkát, ünneplőbe öltözött és elment a kápolnához, hogy a szentet kiengesztelje. Pesten, Szegeden kórház is épült (1798) a Rókus kápolna, illetőleg templom mellé. Egyik szegedi városrésznek éppen a kápolnáról Rókus a neve. Tápé egyik harangját járvány (ellen Rókusnak ajánlották; felirata: HAEC POPULI PIETAS ESTO SACRATA S. ROCHO. Szabad fordításban: „Ez a nép jámbor szándéka: legyen Szent Rókusnak szentelve." Mindezeken túl alig van olyan egykorú barokk főoltár, amelynek legalább a mellékalakjai között Rókus szobrával, képével — sokszor Sebestyén és Rozália társaságában — ne találkoznánk. A jászapáti fogadalmi kápolnában ez volt képének aljára írva: DESPICIENS MUNDUM CUM VULNERA PESTIFERORUM CUM CRUCE SIGNAT, TUM SANAT, ABITQUE MALUM. 35 Korai ábrázolása föltűnik azonban azon a fogadalmi képen is, amelyet Szeged városa 1709-ben Máriacellbe küldött. 3 6 Rókust egykorú képeink és szobraink zarándokként ábrázolják: kezében vándorbot, válláról ivóedény, rendesen kobak csüng le. Ezek eredetileg az idősebb Jakab apostol ábrázolásának ikonográfiái kellékei, illetőleg a compostelai kultuszhelyéről hazatérő búcsúsok jelvényei voltak. Közöttük a középkorban magyarok is voltak. Az ábrázolásmódot a barokk időkben a zarándok Rókus örökölte. Dugonics jeles mondásai között 3 7 olvassuk: „ki nem fogy, mint Rókus kobakja." Ezt a magyarázatot fűzi hozzá: ..Rókus kobakját nem ösmerik az emberek, mióta a zarándokok elmúltak. Még Szent Rókus oldalán függ. A zarándokok mindig tele tartották." Rókus jelképét, a kobakot alkalmazta járványok elhárítására az a sajátos mohácsi sokác hagyomány, amelyre öregek gyerekkorukból, illetőleg még idősebbek elbeszéléséből emlékeznek: házaikon az utcára néző padláslyukból állandóan zászlószerűen kitűzött kobaktök függött, hogy a városba, házakba lopózkodó járványt menekülésre kényszerítse Rókus szimbolikus jelenléte, őrködése. Szeged és Félegyháza vidékén régebben eléggé elterjedt a Rókus ke3 4 Tormási Gábor: A szabadkai római katolikus főplébánia története. Szabadka 1883, 28. 8 5 Vándorfy János: Jászapáthi város egyházának múltja és jelene. Eger 1885, 70. Magyarul: A világ megvetője, miközben a pestisbetegek sebeit keresztjellel jelöli, gyógyít, a baj pedig elmúlik. 3 6 Bálint Sándor: Egy ismeretlen szegedi városkép. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1959/61, 191. 3 7 Dugonics András: Példabeszédek és jeles mondások. I. 209.
