Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon 17 TÖRTÉNETI ADALÉKOK A MAGYAR NÉPI GYÓGYÍT ÁS MŰLT JÁBÓL A HONFOGLALÁS ELŐTTI GYÓGYÍTÁS EMLÉKE Mielőtt a magyar nép mai hazáját elfoglalta a Kárpát medencében, valahol az Urál hegység szomszédságában elvált rokonaitól, a finn-ugor népek őseitől. A rokonnépektől való elszakadás és a honfoglalás között több mint kétezer év telt el, ezalatt az idő alatt sokféle néppel találkoztak a magyarok elődei, elsősorban török népekkel. Mind az uráli, mind pedig az altáji népek hitvilágának egyik legfontosabb, talán éppen központi eleme a sámánizmus. A magyar népi hitvilág történeti gyökereinek kutatása során Diószegi Vilmos,

1 aki a sámánizmus nemzetközi hírű kutatója volt kimutatta, hogy az ural-altáji népek samanizmusának világképe közel állt a honfoglaló magyarok hitvilágához. A sámán (vagy sámánnő—1. kép) a szibériai népek körében a törzs varázslója (bizonyos értelemben papja, spirituális vezetője) és orvosa volt egy személyben. Az ő feladata volt a betegek gyógyítása — a betegségek, mint gonosz szellemek behatoltak a beteg testébe. A sámán speciális szertartás, a révülés keretében végezte a betegség-szellemének kiűzését a beteg testből.

2 (Ezt a folyamatot örökítette meg egy idős evenki férfi rajza. 2—3 kép.) A magyar népi hitvilágnak több olyan eleme van, amely feltehetően a hajdani sámánizmus nyomát őrzi. Például a révül, rejtezik igék közös töve a finn-ugor korból való nyelvünkben — a sámán transzbeli állapotát ugyanezzel a szóval jelölték. A transz-állapotot a sámán úgy idézte elő, hogy dobját a sátor tüzénél felmelegítette, majd halk dobolásba, éneklésbe kezdett. A dob ütemére jobbra-balra inogva kezdte meg, szellemeket idéző rögtönzött énekét, melyben a saját segítő szellemeit hívta harcba a betegség szelleme ellen. A dobnak, mint a sámán legfontosabb eszközének emlékét őrizte meg a gyermek folklór, egy gyermek versike: „Gólya, gólya, gilice Mitől véres a lábad? 1 Diószegi V. 1958. 2 Anyiszimov 1953. A. B. C. és Hoppál M. 1975. B.