Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)
18 Comrn. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) — Török gyerek elvágta, Magyar gyerek gyógyítja Síppal, dobbal nádihegedűvel." (Ezt a verset tavasszal a gólyák első megérkezésekor kiabálták!) A dob és szita együtt fordul elő egy mágikus jelentésű játékdalban: „Adjon Isten lassú esőt Mossa össze mind a kettőt, Szita, szita péntek, Szerelem csütörtök, Dob szerda." A két említett tárgy nemcsak hasonlóságuk miatt került egymás mellé, hanem azért is, mert a szita (ill. egyes helyeken az azonos felépítésű rosta) lett a mágikus jósló-cselekvések eszköze — pl. rostafordítással (80. kép) próbálták megtudni, hogy ki okozta a betegséget, de vannak adatok a rostával való kuruzslásra is — a gyógyító-asszony késsel vagy fakanállal verte a rostát a beteg felett, 3 A rostafordítás, mint jóslásforma, egész Európában elterjedt szokás volt -— ezért a sámánizmus emlékeivel való összekapcsolása nem problémamentes. A korábbi kutatások megállapításainak fentebb idézett néhány adata is inkább arra utal, hogy a közelmúlt magyar népi gyógyításának aligha van már kapcsolata a samanisztikus elképzelésekkel. A HONFOGLALÓK TREPANÁLT KOPONYÁI Bármennyire is gazdag a honfoglaló ősöktől ránkmaradt régészeti hagyaték, elenyészően kevés közte az olyan tárgy, amelyet a korabeli gyógyító gyakorlat emlékének tarthatnánk. A nagy lendülettel folyó feltárások talán a jövőben kegyesebbek lesznek az orvoslás emlékeinek kutatóihoz. Addig meg kell elégednünk egy Árpád-kori érvágó készülékkel 1 és néhány trepanált koponyával, amelyeken a callus képződés azt mutatja, hogy a beteg túlélte a súlyos műtétet. (4. kép.) Ösi gyógyító tevékenységek körébe sorolható a koponyalékelés, vagy trepanáció gyakorlata. Az eljárásoknak 3 nagy csoportja ismeretes: 1. Életben végzett beavatkozás, ez lehet 1.1 jelképes 1.2 sebészi és a 2. halál utáni vagy kultikus trepanáció. Az eljárás során a koponyacsont felületéből emelnek ki egy bizonyos részt, vagy teljesen megnyitják a koponyát. 3 Diószegi V. 1958. 171—225. 1 Anda 1051. 1960.