Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)
Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)
16 Comrn. Hist. Artis Med. Suppl. 7—8. (1975) gyedében — ezeket a tárgyakat; ugyanez vonatkozik az akciókat ábrázoló fényképekre is! A népi gyógyászat, a népi gyógyító gyakorlat összefoglaló elnevezése a néprajzi szakirodalomban. A magyar nyelvű szakirodalomban váltakozva használták a gyógyítás és a gyógyászat kifejezést. A népi gyógyászat magában foglalja a betegségek gyógyításának leírásán kívül a nép körében élő vélekedéseket a különféle betegségekről, azok keletkezéséről. Vagyis a népi gyógyításhoz kapcsolódó tudásanyag két rétegű: egyrészt az egyes betegségekről szóló ismereteket, másrészt a betegségek gyógyításához szükséges cselekvésekre vonatkozó utasításokat tartalmazza. A népi gyógyászat tudásanyaga nem választható el a népi tudás (természetismeret) területétől, mintegy annak része — de ugyanakkor része a hitvilágnak és a hiedelmek rendszerének is 1. Ez az újabb kettősség azt hivatott hangsúlyozni, hogy a népi gyógyítás egyfelől magába olvasztotta a racionális magyarázatokon nyugvó, a gyakorlati tapasztalat által megerősített tudást, másfelől pedig a babonákat, a legfantasztikusab elképzeléseket az ún. hiedelem rendszeren belül. Ennek megfelelően megkülönböztethető a népi gyógyítás két fő formája: a racionális és az irracionális gyógymódok. A népi gyógyítás racionálisnak nevezhető gyakorlata elsősorban a gyógynövények felhasználásán alapult, de alkalmazták a különféle ásványi anyagokat is. Különösen gyakori volt a gyógynövények használata az egyszerű nép körében, ezeket maguk gyűjtötték erdőn-mezőn. Ennek a tudományágnak az elterjedését jól nyomon lehet követni már a görög-római gyógyászati munkáktól kezdve a középkoron át, a nyomtatott orvosi szakirodalomban, ahonnan nálunk különösen a XVIII. századtól a nép között való elterjedésére van sok példa. A XVI. sz.-tól kezdve megjelenő füves-könyvek és orvosi könyvek gazdag népi gyógyászati anyagot tartalmaznak. Ezekről munkánk megfelelő fejezeteiben részletesen szólunk. 1 Hoppal M. 1975. A.
