Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Hoppál Mihály—Törő László: Népi gyógyítás Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Hoppal M.—Törő L.: Népi gyógyítás Magyarországon BEVEZETÉS 15 A magyar népi gyógyítás hagyományos tudásanyagának rendszerezésével és feldolgozásával, valamint a népi gyógyászat történeti emlékanyagának számbavételével régóta adós a kutatás. Munkánk egyik célja, hogy az anyag egy jelentős részének összegyűjtésével előmunkálatként szolgáljon egy leendő korszerű összefoglalás számára. A magyar néprajzi kutatás mindig is feladatának tekintette a népi gyógyítással összefüggő hagyományok gyűjtését. (Nem mondható ez el a tárgyi anyag gyűjtéséről, melyet igen elhanyagoltak a múzeumok!) Azonban a kutatók jobbára megelégedtek az adatok lejegyzésével, néhány érdekesség, egy-egy tárgy vagy gyógymód közlésével. Az anyag az ország múzeumaiban elszórva a raktárak mélyén porosodott. Veszprémben, a Bakonyi Múzeumban megrendezésre került népi gyógyászati kiállítás (1974) alkalmából kísérletet tettünk arra, hogy összegyűjtsük az összes hazai múzeum népi gyógyítással kapcsolatos tárgyi anyagát. Hangsúlyozzuk, hogy csak a tárgyi emlékanyagot gyűjtöttük össze (ide értve a fényképeket is!) — a kéziratos, ill. a szöveges gyűjtések anyagát egyelőre nem tudtuk egybe gyűjteni. Kötetünk felépítésében, az anyag elrendezésében, már előre vetíti egy későbbi szintézis igényű összefoglalás szerkezetét. Igyekeztünk úgy kiválogatni a gazdag képanyagot, hogy a külföldi olvasó is a lehetőségékhez mérten hű képet kapjon a magyar nép népgyógyászati (etno-me^ dicinális) hagyományairól. Ez nem volt könnyű feladat, mert a korábbi gyűjtések — és különösen a fénykép dokumentumok — véletlenszerűen készültek, s ahol a véletlent az utóbbi évtizedben a tervszerűség váltotta fel, ott a hajdani szokás, gyógyító eljárás bevallott rekonstrukciójáról van szó. Ezért is jelezzük itt a bevezetőben, hogy e tanulmányban bemutatásra kerülő anyag 1. ma már egyáltalán nem élő (halott) hagyomány tárgyi emlékanyaga és 2. részben az emlékezet alapján rekonstruált eszközök, melyeket olyanok készítettek, akik korábban még használták — kb. a század első ne-