Antall József – Buzinkay Géza szerk.: Népi gyógyítás Magyarországon / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 7-8. (Budapest, 1975)

Lecturis salutem

/ LECTURISSALUTEM A népi gyógyászat — mint a néprajz és az orvostörténelem határterülete — mindkét szakterületet érinti. A nemzetközi érdeklődés fokozódásával — a néprajz általános fellendülése mellett — a népi gyógyászat iránti érdeklődés is megnőtt, A nemzetközi kongresszusokon egyre több népi gyógyászati vonatkozású kérdés merül fel, egyre többen keresik a népi gyógyászat kutatásának helyét a tudományok rendjében. A népi gyógyászat vizsgálata mindig is megoszlott a „tárgyi" és a „szellemi" néprajz művelői között. A népi tudás és hiedelemvilág mélyében gyökerező népi gyógyászat egyaránt magába tszívta a nép több évezredes tapasztalatait, a gyógyító-orvosló emberek különleges adottságokkal párosult „szaktudását", az akadémikus medicina megkésett; alászállott ismeretanyagát, amit régi könyvek, kalendáriumok, a „medicina pastoralis" művelői továbbítottak az írástudatlan néphez is. Természetesen a népi világképbe, annak hiedelemrendszerébe beolvadó ismeret-konglomerátum — bárhonnan eredt is — bizonyos homogenitást eredményezett. Valóságos és tényleges ható „gyógyszerek" és terápiás módszerek váltakoztak a semmit sem érő, vélt gyógyító anyagokkal és jó esetben a pszichoterápia körébe tartozó ráhatásokkal. Téves úton jár — megítélésünk szerint — az a néprajzi kutató vagy népi gyógyászattal foglalkozó orvostörténész,, aki minden népi gyógyszerben vagy gyógymódban felfedez valami „tökéletesebbet" az orvostudomány mai eredményeinél, illetve ha az orvostudomány meglevő határait vagy akár kudarcait valamiféle orvosi nihilizmussal értékelve: a népi gyógyászat felértékelésében lát kiutat. Valóban található számos hatékony gyógyszer és gyógymód a népi gyógyászat gyakorlatában, de amikor ezekre felhívjuk a figyelmet, érdemes lenne statisztikát készíteni a semmit sem érő vagy éppen káros anyagokról és gyógymódokról, amelyek éppen úgy beletartoztak a „népi medicina" tárházába. Az is hiba, ha az akadémikus orvostudomány kijegecesedett szemléletét kérnénk számon a népi gyógyászattól. Lényegében ma is helytálló Szendrey Zsigmond és Ákos meghatározása