Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

sa, hiszen a Bugát-féle Orvosi Tár 1849-ben megszűnt. Megszervezte az Orszá- 51 gos Közegészségügyi Tanácsot, amelynek első elnöke volt. Leírta a tuberkulotikus csont- és ízületi betegségek konzervatív kezelését. A Balassa életét és munkásságát bemutató vitrin érdekesebb darabjai: a Deák Ferenc által faragott Balassa-kéz (62. ábra), injekciós felszerelés, érfogók és horgok, szabályozható végbéltükör, láncfűrész, valamint emlékérmék. A tablókon Balassa különböző diplomáit állítottuk ki. 2. Markusovszky Lajos Balassa mellett a pesti orvosi iskola másik kiváló egyénisége volt Markusovszky Lajos (1815-1893). (63. ábra) Életútját már disszertációjának címe, Az orvos mint nevelő is meghatározza. Ő is, mint annyi magyar medikus, két évet Bécsben hallgatott, és Wattman professzor növendéke volt. Bécsben kötött életre szóló barátságot Semmelweis Igndccal. 1847-ben tért vissza Pest-Budára, és Balassa János tanársegéde lett, aki felismerte kiváló képességeit. A már említett „éterbódítást" Markusovszky önmagán próbálta ki; Balassával együtt csak ezután alkalmazták betegeken. Balassához hasonlóan ő is részt vett a szabadságharcban, és a „hadorvosi tanfolyamon" oktatott. Később a súlyos fejsebet kapott Görgeyt operálták meg, akit a világosi fegyverletétel után elkísért klagenfurti száműzetésébe. Politikai magatartása miatt elveszítette állását; Balassa magánasszisztensként vette maga mellé. Magánpraxist folytatott, az Eötvös és Trefort család háziorvosa volt. A beteg és az orvos rokonszenve barátsággá fonódott. Széles látóköre, sokoldalú tehetsége és kiváló szervezőképessége új eszmék fáradhatatlan megvalósítójává tette. Tulajdonosa és szerkesztője volt az 1857. június 4-én első ízben megjelent Orvosi Hetilapnak, amely azóta is fóruma a magyar orvostársadalomnak. Nevéhez fűződik a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat (1863) létrehozása is. Semmelweis Markusovszky ösztönzésére kezdte el felfedezésének publikálását. 1867 után Eötvös József minisztersége hozta meg Markusovszky számára a lehetőséget, hogy szervezői képességeit kifejthesse. Előbb az orvosképzési ügyek, később az összes egyetemi ügyek előadója. Eötvös halála (1871) után Trefort is igénybe vette Markusovszky tudását. Markusovszky korszerűsítette az orvosképzést, közegészségügyi tanszéket szervezett, fejlesztette a klinikákat és megszervezte az orvostovábbképzést. Az ő nevéhez fűződnek a XIX. század utolsó harmadának magyar egészségügyi reformjai: az Országos Közegészségügyi Tanács, az Országos Közegészségügyi Egyesület és a magyar egészségügyet átszervező 1876. XIV. törvénycikk megalkotása. A tárlóban és a tablón Markusovszky munkásságának jelentősebb állomásait és írásos dokumentumait mutatjuk be. A nagy, üvegfalú vitrin fölött a pesti egyetem orvosi karáról készített (1863-