Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

XII. SEMMELWEIS ÉS A PESTI ORVOSI ISKOLA KIALAKULÁSA A XIX. század első felében élt kiváló magyar orvosok - Rácz, Bene, Bugát és Schoepf-Merei - maradandó alkotásaik ellenére sem hívtak életre „iskolát". Ahhoz, hogy ez kialakulhasson, sok egyéb tényező közrejátszása volt szükséges. Csak néhányat említünk: kiváló szervező, magas képzettségű munkatársak, azonos szellemű életcélok és nem utolsó sorban serkentést jelentő politikai helyzet. 1850-ben a felsorolt feltételek adottak voltak. Balassa János, a kiváló sebész, 1843 óta tanított a pesti egyetemen. A szabadságharcban való részvételéért az osztrák elnyomás börtönbe záratta. Szabadulása után kezdte meg szervező munkáját. Köréje tömörülő barátaival lovas kirándulásokat szervezett; ezeken vitatták meg az ország és az orvoslás kérdéseit. Nem hiába nevezték őket „Faculté de medicine ä cheval"-nak (lovagló orvosi kar). Ehhez a baráti körhöz csatlakozott 1850-ben Semmelweis Ignác is. A kiváló orvosok köréhez tartozott Markusovszky Lajos, Korányi Frigyes, Lumniczer Sándor és Hirschler Ignác. így érthető, hogy az 1860-as évek tudományos fellendülését olyan nevek fémjelezték, mint Arányi Lajos, Jendrassik Jenő, Lenhossék József, Schwartzer Ferenc, Wagner János és Margó Tivadar. A pesti iskola jelentősége az, hogy széles látókörű és kiváló felkészültségű tagjai európai színvonalra emelték a magyar orvostudományt. i. Balassa János Balassa János (1814-1868) (59. ábra) tanulmányait Bécsben fejezte be. 1839-ben a sebészeti klinikán, majd az Allgemeines Krankenhausban dolgozott. Itt főorvoshelyettesi beosztást ért el. A vitrinben láthatjuk - csak hiteles másolatban - azt a Skoda által aláírt bizonyítványt, amelyben igazolják, hogy Balassa elvégezte a tüdőosztályon szervezett hallgatózási és kopogtatási tanfolyamot. Korábbról - 1838. október 24-éről keltezett az az engedély, mely a Kórbonctani Intézet látogatására jogosította fel Balassát. Hosszabb nyugati tanulmányút után 1843-ban a pesti egyetemre nevezték ki sebészprofesszornak. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az orvosi kar és a honvédkórház igazgatója volt. Ezért bebörtönözték, és csak fogsága után térhetett (1851-ben) vissza katedrájára. Itt megszervezte a korszerű sebészeti oktatást, amit gyakorlatokkal kapcsolt össze. Csak jellemző adatként említjük meg, hogy Európában az elsők között operált érzéstelenítéssel. Űj megoldásokat keresett a plasztikai sebészet területén is. Ezzel kapcsolatban látható a Képző műtétek című, képekkel illusztrált atlasza. (61. ábra) Szervező munkájának eredménye volt a magyar orvosi szaksajtó életre hívá-