Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

a küzdelem kovácsolta eggyé. Erről a szilárd alapról emelkedett európai szintre a XIX. század második felében a magyar orvostudomány. A forradalom és szabadságharc két esztendejének egészségügyi emlékeit helyeztük el a kor eseményeit tárgyaló, képekkel keretezett vitrinben: a sebészeti klinika kézzel írt leltárát (Balassa és Markusovszy aláírásával,); István nádor okmányát Balassa János miniszteri tanácsnoki kinevezéséről; Kobács-Sebestény Endre Javaslat az álladalmi közegészségi és orvosi ügy rendezésére (Pest, 1848) című könyvét. Még két érdekes iratot említhetünk: Mészáros Lázár (1795-1858) hadügyminiszter „kórházakra felügyelő orvosnak" nevezi ki Grósz Albertet, és az ugyancsak Grósz Albert részére kiállított Had-Útilevél. Simonyi Antal (1821-1892) festette meg Politzer Illés (1825-1907) arcképét, aki a szabadságharc alatt a nagyváradi kórház igazgatója volt. Politzeré volt a tárlóban látható bécsi Akadémiai Légió kokárdája is. Than Károly (1834-1908) 14 éves korában a szabadságharc egyik legfiatalabb katonája volt. Később a kísérleti kémia magyarországi úttörője és az ország első kémiai intézetének megalapítója lett. A magyar elmegyógyászat megalapítója, Babarczi Schwartzer Ferenc (18181889) volt az, aki a szabadságharc alatt Fekete Ferenc néven honvéd törzsorvosként szolgálta a hazát; emlékét zsebórája idézi. A kiállított műszerek jobbára a katonaorvosi gyakorlatot képviselik: szemészeti eszközök, golyóhúzó, sebészkészlet tokban, csontfűrészek, trepanálóállványon nyugvó csontkiemelő stb. A tárló alján vaspántos faláda látható, amelyet gyógyszerek és műszerek tárolására használtak. (60. ábra)