Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

IX. SZEKTÁK AZ ORVOSTUDOMÁNYBAN A tudományos gondolkodás és rendszerezés idején, a XVIII. és a XIX. században, a kor orvosi gondolkodói gyakran a gyors és elhibázott általánosítások csapdájába estek. Jobbára a századfordulón - a részigazságok általánosítása révén - keletkeztek azok az orvosi szekták, amelyeknek mai tudományos értékét az adja meg, hogy kritikusan megfogalmazódott a gyógyítás helyes irányelve. E „rendszerek" közül megemlíthetjük Franz Anton Mesmer (1734-1814) magnetizmusát, John Brown (1735-1788) excitabilitás-elméletét és Frangois Joseph Broussais (1772-1838) vámpírizmusát. (53. ábra) A vitrinben látható Joseph Gall (1758-1828) tankoponyája, amelyre rárajzolta a szellemi tevékenység általa vélt központjait. Ezt az elméletet már saját korában is erősen bírálták (ezért állítottuk ki a korabeli Gall-gúnyrajzot). Ennek ellenére mégis őt tekintjük a frenológia megalapítójának. E tanok közül legtovább Friedrich Samuel H

ahnemann (1775-1843) homeopátiája élt. Még napjainkban is vannak követői, főleg az Egyesült Államokban. A „similia similibus curantur" (hasonlók a hasonlókkal gyógyíttattak) gyógyászati módszer hazánkban is számos követőre talált. A múlt században Almási Balogh Pál (1794-1867) - Kossuth és Széchenyi háziorvosa - mellett Argenti Döme (1809-1893) és a homeopata kézi gyógyszertárakat készíttető Jármay Gusztáv (1716-1890) pesti gyógyszerész nevét kell megemlítenünk. Készítményeiből több sorozatot helyeztünk el. (XIV. kép) Melléje állítottuk Hahnemann bronzból készített mellszobrát. (54. ábra) A tárló felett Vörösmarty Mihály Hahnemannt dicsérő sorait olvashatjuk.