Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

X. A GYÓGYSZERÉSZET FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A XIX. század első és második harmadának magyar történelmében - reformkor (1825-1848), szabadságharc (1848-1849), kiegyezés Ausztriával (1867) a gyógyszerészet is megsínylette azokat az elnyomó intézkedéseket, amelyekkel a Szent Szövetséghez tartozó Ausztria országait sújtotta. Éles ellentét volt a hasznos, szakszerű rendeletek és végrehajtásuk között. A patikák „hiányos számáról" írnak orvosíróink, ezzel szemben a kormányzat kielégítőnek tartja a helyzetet. Az 1840-ből származó statisztika 555 orvosdoktor mellett 324 gyógyszerészt tart számon. Szám szerint Pest-Budán működött a legtöbb, és így természetes, hogy az első érdekvédelmi társulás, a Gremium éppen itt jött létre, valószínűleg 1809-ben. Az első magyar nyelvű, a kor tudományos színvonalának megfelelő gyógyszerészeti szaklapot, a Gyógyszerészi Hírlapot 1848-ban Láng Adolf Ferenc (1795-1863) nyitrai gyógyszerész és táblabíró alapította. Az előbb említett szaklap mellett látható a vitrinben a Gyógyszerek árszabása Magyarországon és hozzákapcsolt tartományaihoz alkalmazva 1843-as második kiadása. Az első kiadás 1829-ben jelent meg a Pest-Budai Gyógyszerész Testület gondozásában. A tárló oldalfalán két Hygieia - fémből és fából készített - domborművet helyeztünk el. A vitrinben láthatók gyógyszerészi eszközök (szerpentinkő mozsár, fa és bronz kúpkiöntő, réz és üveg sűrűségmeghatározó), konyakfokoló, metrikus űrmértéksorozat (menzúra), súlyok, kézi faragású fedeles pohár, sztochiometrikus táblázat tolómércével. Érdekességként állítottuk ki Jármay Gusztávnak Rozsnyay Mátyáshoz írt levelét, amelyben az első magyar gyógyszerkönyv szerkesztő bizottsága nevében adatokat kér a csersavas kininről. Rozsnyay Mátyás (1833-1895) nevéhez fűződik az íztelen kinin felfedezése, amelyet róla neveztek el. A tárló másik oldalfalán a kor neves magyar gyógyszerészeinek arcképeit láthatjuk. A XIX. századi patikai laboratóriumok egyik legjellemzőbb felszerelési tárgya a prés volt. Kiállításunkon két érdekes példányát mutatjuk be. Az egyik gyógynövényprés a század elejéről (55. ábra), a másik tinktúraprés az ötvenes évekből. Az utóbbi a figyelemre méltóbb, ugyanis a zirci Szent Bernát gyógyszertárból (alapítási éve 1849) került múzeumunk tulajdonába. Alkohollal, vízzel és borral átitatott gyógynövényeket préseltek rajta. A gondos megmunkálás, a célszerű kivitelezés és a szőlőprésre emlékeztető rusztikus forma falusi iparos munkájára enged következtetni. (56. ábra) Az egyházi megrendelésre készített szárnyas oltárok mellett tehetős polgároknak is faragtak különböző tárgyakat. Ez már az iparművészethez és ezen belül az asztalosiparhoz kapcsolódik. A XIX. század elején, amikor megélénkült a szobrászati tevékenység, már nem volt elég a rutinos faragás. A céhekben