Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)
Az Orvostörténeti Könyvtár
a pfalzi választófejedelem háziorvosaként és heidelbergi tanárként működött. Egyike volt Németországban a szifiliszről legkorábban írt orvos-íróknak. 5 4. Kitűnik szép szedésével Aurelius Cornelius Celsus De Medicina című műve, amelyet Velencében nyomtattak 1493-ban. Egyike legszebb nyomtatványainknak. 6 5. Dinus de Garbo: Expositio super tertia, quarta et parte quintae Fen IV. canonis Avicennae. Velence 1496. A XIII. század utolsó és XIV. század első harmadában élő orvosdoktor Bolognában, Sienában és Padovában tanított. írói hírnevét Avicenna műveinek kommentálásával szerezte. Ezek közé tartozik a birtokunkban levő példány is. 7 6. Gruenpeck,Josephus: De pestilentialia scorra, sive male de Franzos. Nürnberg 1496-1497. Gruenpeck egyike a szifiliszről író legfontosabb német szerzőknek. E műve Sebastian Brant költeménye nyomán született érdeklődésének gyümölcse, amely később német nyelven is megjelent. 8 7. Brunschwig, Hieronymus: Chirurgia. Augusburg 1497. (118. ábra) A szerző - akinek neve Braunschweig formában is előfordul - Strassburgban működött mint céhbeli sebész. Jól ismerte a régi orvosok műveit, és bőséges sebészi tapasztalata volt, amikor öregkorában megjelentette e művét. A lőtt sebekkel és az amputálással foglalkozik. Kiemelkednek szép fametszetei, s a kötet jelentőségét növeli könyvtörténeti értéke, ugyanis Johann Schönsperger nyomta. (119. ábra) A kötetben található másik mű is sebészi vonatkozású, Johann Gerstdorff Feldtbuch der Wundtarztney című gyakorlati jellegű tábori sebészkönyve. 9 (120. ábra) 8. Wildmann, Johannes: Tractatus de pustulis, sive mal de franzos. Strassburg 1497. A szerző, aki a XVI. század első évtizedeiben Ulm városi orvosa volt, s Salicetus, illetve Machinger néven is szerepelt, e kis terjedelmű könyvében ugyancsak a szifiliszről értekezik. 1 0 9. Sermones dominicales Biga Salutis intitulati című ősnyomtatványunknak nemcsak orvostörténeti, hanem magyar vonatkozása is jelentős. Szerzője minden valószínűség szerint Osvaldus de Lasco, azaz Laskai Ozsvdt minorita szerzetes, a pesti konvent főnöke. A háromkötetes Biga Salutis című művének egyik kötete van tulajdonunkban, amelyet 1498-ban Hagenauban adtak ki. (121. ábra) Orvostörténeti vonatkozásai miatt két vasárnapi prédikációt (Cl, CII) érdemes belőle külön is kiemelni. Ezek a lepráról szólnak, és Laskai élethű betegségleírása alapján arra következtethetünk, hogy kora színvonalá5 Cat. 3044. 6 Cat. 957. 7 Cat. 1165. 8 Cat. 1524. 9 Cat. 832. 1 0 Cat. 3529.
