Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

mellett döntött. 1847 májusában tért rá a klóros kézmosások alkalmazására. Kötelezte erre az orvosokat, a hallgatókat és az ápolószemélyzetet egyaránt. Az eredmény azonnal megmutatkozott: júniusban 2,38%, júliusban 1,20% és augusztusban 1,89% volt a halálozási arány. „1847 októberében egy méh evesedő velős rákjában szenvedő vajúdót" vettek fel az I. osztályra. Tizenkét szobatársa közül tizenegy meghalt. Semmelweis rádöbbent, hogy nemcsak a hullarészek, hanem az élő szervezetből származó „bomlott szerves anyagok" is gyermekágyi lázat okozhatnak. Most már az egyes betegek vizsgálata között is elrendelte a kézmosást. A következő hónapban pedig egy gennyes térdízületi gyulladásban - „térdizület evesedő szújában" - szenvedő beteg fertőzte meg társait. Szobatársai majdnem mind meghaltak. így világossá vált, hogy nemcsak a kéz közvetítése, hanem a gennyes anyagokkal telített szoba „athmosphaerikus levegője" is képes gyermekágyi lázat előidézni. A klóros kézmosásokat 1848-ban pontosan végezték, és a halálozás arányszáma, 1,27%> volt az I. osztályon és 1,33% a II. osztályon. Márciusban és augusztusban senki sem halt meg. Minden, amit korábban felhoztak a gyermekágyi láz indokolására, semmivé vált. így született meg a Semmelweis-doktrina. Megtörtént a kórok és a védekezés felismerése, ami nem más, mint az aszepszis, a fertőzés megelőzése. Egyszerű igazságát azonban nem fogadta hozsánna. Nemcsak féltékeny és maradi főnöke, Klein, a klóros kézmosást zaklatásnak vevő kollégák és hallgatók, az ápolószemélyzet, de a szülészet nemzetközi szaktekintélyei - Simpson Edinburghban, Scanzoni Würtzburgban, Dubois Párizsban, Kiwisch Prágában - egyaránt visszautasították a tanát. Egyedül a kiéli Michaelis professzor ismerte el igazát, aki a szörnyű felismerés után, hogy maga volt a „gyilkos", öngyilkosságba menekült... A felfedezés szakirodalmi publikálásától tartózkodott Semmelweis, és ezzel igen nagy hibát követett el. Magánlevelekben tájékoztatta kollégáit, maga írta később: „Természetemnélfogva minden tollharcztól irtóztam". Helyette barátai, a második bécsi iskola tagjai vállalták ezt. A bőrgyógyász Hebra egyenesen a Jenner-féle himlőoltáshoz hasonlította a felfedezést, Skoda, a nagy tekintélynek örvendő belgyógyász, előadásaiban tört lándzsát mellette. Meglehetősen feszült légkör uralkodott a bécsi orvosi körökben, amikor 1848-ban beköszöntött a „népek tavasza", az európai forradalmak. SEMMELWEIS ÉS A PESTI ORVOSI ISKOLA Az Ausztria elleni magyar forradalom és szabadságharc idejét (1848-1849) Bécsben töltötte Semmelweis. A márciusi bécsi forradalom napjaiban megbukott Metternich, és a császár hozzájárult az Akadémiai Légió és a Nemzeti Gárda szervezéséhez. Tagja volt ezeknek Hebra, Hyrtl és Semmelweis is. A második bécsi forradalom napjaiban (1848. október 6.) oszlatta fel a Légiót az