Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

uralkodó, de Semmelweis csak a Nemzeti Gárda tagja lehetett a tavaszi hónapokban. Ha Semmelweis ebben a szakaszban aktívabban részt vett volna az eseményekben, i?oí<25nak és Kleinnek, a reakció megtestesítőinek könnyű dolga lett volna a reformerekkel, köztük elsősorban Semmelweisszel elbánni. Folytathatta azonban orvosi hivatását, küzdött igazsága érvényesítéséért. Egyaránt helytelen lenne, ha megalapozatlanul - nem kételkedve rokonszenvében - a forradalmi helytállás bajnokának, vagy ellenkezőleg, hűtlennek tartanánk nemzetéhez az élethalálharc napjaiban. Semmelweis tanársegédi megbízatása 1849. március 20-án lejárt, és Klein és Rosas nem voltak hajlandók azt meghosszabbítani. Később egyetemi magántanárságért folyamodott (1850. február 9.); kérte, hogy hullákon és fantomokon demonstrálhasson. Következő beadványában (május 9.) már abba is belenyugodott, hogy a „hullakérdés rendezéséig" csak bábon oktathat. Barátai unszolására március 15-én - Rokitansky elnöklete alatt - előadást tartott a bécsi orvosegyesületben. Még két vitaülést tartottak a gyermekágyi láz ügyében. Elismerték és támadták az utolsó bécsi hónapokban. Végre október 10-én megkapta magántanári kinevezését „azzal a megszorítással, hogy demonstrátióimat és a gyakorlatokat bábon (phantom) kell végeznemS még ebben a hónapban hirtelen elhagyta Bécset, és visszatért Pestre. Sérelmeit sokan nem tartják meggyőző érvnek visszatérésére. Közben, mint Markusovszkynak írott levelében utal rá, járt itthon. Nincs kizárva, hogy a gyülekező „pesti iskola", Balassa és Markusovszky is biztatta a hazatérésre. Sok jót azonban itthon sem talált! Barátai, a pesti iskola legkiválóbbjai, az újjászülető polgári Magyarországért, majd a fegyveres harc kitörése után a hadorvosi szolgálatban teljesítették kötelességüket. 1849 augusztusa, a szabadságharc leverését jelentő világosi fegyverletétel után súlyos esztendők következtek. Hamarosan Balassa társasága pótolta a bécsi neoabszolutizmus által betiltott, majd háttérbe szorított társadalmi szervezeteket és tudományos intézeteket. Egyre súlyosabb gondként jelentkezett az orvosi szaksajtó hiánya, miután az Orvosi Tár 1849-ben megszűnt. Végre 1857-ben sikerült megindítani - Markusovszky szerkesztésében - az Orvosi Hetilapot, amely azután fóruma lett a pesti iskolának. Itt folytatta Balassa is magyar nyelvű szakirodalmi munkásságát, itt jelentek meg először Semmelweis dolgozatai is. Balassa nagyvonalú összetartója, „elnöke" a körnek, igazi szervezője azonban Markusovszky volt, nemcsak a magyar orvosi közéletnek, hanem a szaksajtónak és a könyvkiadásnak egyaránt. 1863-ban létrehozta a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot, ugyanakkor mint az Eötvös és a Trefort család háziorvosa megalapozta később oly gyümölcsöző politikai összeköttetéseit is. Az Ausztria és Magyarország közti kiegyezés (1867) időszakában már élénk közéleti szellem, nemegyszer elfajult klikkharc jellemezte az orvosi társadalmat. Ebben a készülődésben, az ország újjászületését, európaivá tételét, a magas