Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

vas kirándulásokon, később fehér asztalnál jöttek össze a „Balassa-társaság" tagjai. Belőlük nőtt ki és kovácsolódott össze a reformkorban már bontakozó pesti orvosi iskola. Körük egyre szélesedett. Csatlakozott hozzájuk Arányi Lajos, Wágner János, Bókay János, Sass István, Hirschler Ignác, Czermák János, Jendrassik Jenő, Balogh Kálmán és már az elsők között egyik legnagyobb alakja, Semmelweis Ignác. A SZÜLŐI HÁZ ÉS TANULÓÉVEI Semmelweis Ignác 1818. július i-én született abban a copf stílusú házban, ahol ma a nevét viselő Semmelweis Orvostörténeti Múzeum működik. A Semmelweis család nem tartozott a régi budai famíliák közé. Életútjukat - a családnév említésével — a XVI. század derekáig tudjuk visszavezetni a történelmi Magyarországon. A ma Ausztriához tartozó burgenlandi falvakban (Márczfalva, Szikra, Kabold, Felsőpéterfa), illetve Kismartonban éltek. A magyarországi németség egyik különálló csoportja, a szomszédaitól elütő hiencek vagy heancok által lakott vidékről származtak, akárcsak Hyrtl vagy Liszt Ferenc. Egyes kutatók szerint a hiencek a magyar honfoglalás előtt, Nagy Károly idején ide telepített frankok utódai. Semmelweis Ignác apja, Semmelweis József (1778-1846), Kismartonban született, és 1806-ban nyert polgárjogot Budán. Ugyanebben az esztendőben nyitotta meg a „Fehér Elefánthoz" címzett vegyeskereskedését a tabáni Meindlházban (a Múzeum épülete), ahol tizenhét évig (1806-1823) működött, és egyben lakást is bérelt a maga és később a családja részére. Jómódú ember lehetett, mert a híres kocsigyártó, Müller Fülöp leányát, Teréziát vette feleségül 18

loben. Vagyoni helyzetüket mutatja a tulajdonukba került budai házak száma (négy), ezek egyikébe - szemben a szülőházzal - költöztek később az üzlettel együtt. Házasságukból tíz gyermek született, egy azonban már a születéskor meghalt. A fiúkat mind taníttatták. Tizenegy esztendős volt Semmelweis Ignác, amikor elemi iskolai tanulmányainak befejezése után beiratkozott a Szent Miklós-torony (Hess András tér) mellett állott királyi egyetemi katolikus gimnáziumba. Az intézetet később átvették a piaristák, és a két utolsó évet (V-VI. osztály) már náluk végezte. Végbizonyítványa szerint hatvan osztálytársa közül a második legjobb, de „az elsővel vetélkedő" tanuló volt. (93. ábra) Eredményére annál is inkább fel kell figyelnünk, mert az ország egyik legjobb iskolájába járt. Számos kiváló diák (.Eötvös József, Szalay László, Arányi Lajos stb.) került ki onnan, tanárai között pedig az akkori idők jeles oktatóit találjuk. Ha ezt a kor elmaradott tanügyi viszonyai alapján értékeljük is, mégsem igazak a Semmelweis tanulatlanságáról hirdetett hazai és külföldi mendemondák. Megjegyezhetjük azt is, hogy a hivatalos iratok „nemzetiségi" rovatában a Semmelweis fiúknál mindig a „magyar" volt bejegyezve, míg másoknál gyakran szerepelt a német, a horvát stb. megjelölés.