Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865

A budai gimnáziumból 1835-ben került a pesti egyetem kétesztendős böl­csészeti tanfolyamára. Apja kívánságára, aki hadbírót akart nevelni a fiából, 1837-ben beiratkozott a bécsi egyetem jogi karára. Életútja azonban más irány­ba kanyarodott: jogi tanulmányait abbahagyta, és medikus lett. Az első évet Bécsben, a másodikat és harmadikat Pesten, a negyediket és az ötödiket ismét Bécsben végezte. 1844-ben avatták orvosdoktorrá Tractatus de Vita Plantarum címen megjelent botanikai munkája alapján. (94. ábra) Még ebben az évben megszerezte a szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. Semmelweis évei a császárvárosban a második bécsi orvosi iskola kibontako­zásának virágzása idejére esnek. A belgyógyász Skoda és a kórboncnok Roki­tansky, bár még csak magánkurzusokon ismertették tanításaikat, igen nagy ha­tással voltak a medikusokra, köztük Semmelweis Igndcra. Rokitansky nem elége­dett meg a régi iskola felfogásával, a kórbonctan utólagos, jóváhagyó és legföl­jebb helyesbítő szerepével, hanem - a francia Bichat kutatásai nyomán - kór­élettani szemlélettel gazdagította a kórbonctant. Igen nagy hatással volt Semmelweisre a belgyógyászati diagnosztika átalakí­tója, Skoda és munkatársa, a bőrbajokat kórbonctani alapon rendszerező Hebra. Hatásuk megmutatkozott felkészültségében, kutató szenvedélyében és metodi­kájában egyaránt. Az új bécsi iskola eredményeiben kétségtelenül nagy szerepet kapott az orvostudomány új kórbonctani irányzata. Választ kaptak azokra a kér­désekre, amelyeket az élők vizsgálata útján sohasem fejthettek volna meg. A belgyógyász és a kórboncnok, Skoda és Rokitansky együttműködése megadta a választ a belgyógyászati diagnózis helyességére, a bonctani megfigyelések ellenőrzésére a szervezetben. Semmelweis a belgyógyászat és a szülészet közül kénytelen volt az utóbbit választani. Skoda nem tudta maga mellé venni asszisztensnek, így Klein pro­fesszor szülészeti klinikáján jelentkezett a betöltetlen tanársegédi állás elnyeré­sére. Kétévi várakozás után, 1846-ban kinevezték előbb ideiglenes, majd vég­leges tanársegédnek. De az elmúlt két esztendőben is folytatta boncolásait Rokitansky mellett, és mint külső tag szorgalmasan látogatta Skoda előadásait. Ezekben az esztendőkben (1845-1847) tartózkodott Bécsben mint ösztöndíjas Markusovszky Lajos is, a XIX. század magyar orvostársadalmának másik ki­emelkedő alakja. Barátságuk egy életre szóló kötelékké fonódott, és Marku­sovszky biztatója, lelkesítője és igaz támogatója maradt Semmelweisntk egész életében. A NAGY FELFEDEZÉS A bécsi közkórházat (Allgemeines Krankenhaus) II. József császár (1780­1790) alatt építették (95. ábra). Szülészeti osztálya már a kórház felállításának első esztendejében (1784) megnyílt. Négy évtizeden át alig 1,25%-a halt meg a szülő anyáknak. De a húszas években emelkedni kezdett a gyermekágyi láz

Next

/
Thumbnails
Contents