Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)
Semmelweis Ignác életútja, 1818-1865
SEMMELWEIS IGNÁC ÉLETÚTJA 1818-1865 A magyar orvostudomány a XVIII. és a XIX. században Bécs hatása alatt állt és fejlődött. E város a magyar medikusok Mekkája volt, ahol kiegészíthették tanulmányaikat, megismerkedhettek a kor legmodernebb orvostudományi elméletével és gyakorlatával, és olyan diplomát szerezhettek, amelyet a birodalom többi területén is elismertek. A Habsburg-uralom megfosztotta Magyarországot a nemzeti függetlenségtől, tartósította az elmaradottságot és útját állta - egyebek között - a haladó magyar szellemi élet kibontakozásának is. Ezzel az sincs ellentétben, hogy maga a birodalmi kormányzat is hozott hasznos, sőt haladó egészségügyi, oktatási és szociális vonatkozású rendeleteket is. A történelmi fejlődés kényszerítő ereje tette ezt számukra elkerülhetetlenné, de ez nem volt azonos a függetlenségét vesztett Magyarország belső fejlődésének természetes igényeivel. Minthogy a több évszázados harcban letarolt Magyarország természetes fejlődését megakadályozták, és visszahúzó erőit támogatták, oktatásügyünk és egészségügyünk egyaránt provinciális körülmények között maradt. Ez azonban nem kisebbíti, hanem éppen növeli azoknak a tudósoknak az érdemét, akik ilyen mostoha föltételek között, egy megújhodásért küzdő közélet gondjait vállalva dolgoztak és alkottak. A felvilágosodás korától kezdve kibontakozó magyar orvostudomány lassan önálló arculatot kapott, kiterjedt valamennyi szakágra, és Pest valóban a tudományos élet központjává vált a reformkorban. A pesti orvosi iskola tulajdonképpen akkor alakul ki, amikor Balassa János körül kibontakozik az új nemzedék összefogása. Ez az új nemzedék eléri a vezető országok tudományos színvonalát, egységes orvosi, egészségügyi szemléletet vall, s egyszersmind „iskolája", az új orvosnemzedéknek. Világos után nehéz esztendők következtek. Balassa is börtönbe került, onnan azonban hamarosan kiszabadult. Amikor visszakapta katedráját, Markusovszky Lajost és Lumniczer Sándort, a két kiváló sebészt magánasszisztensként vette maga mellé. Először csak a Markusovszky kezdeményezésére rendszeresített lo-
