Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

XIV. A TÁVOL-KELET ÉS JAPÁN ORVOSI EMLÉKEI A Távol-Kelet orvoslása a XIX. század közepéig elszigetelve fejlődött. Ennek - a földrajzi adottságokon kívül - főleg vallási és politikai okai voltak. A kronológiai sorrendre törekvő kiállításon a Távol-Keletről származó anyagot előbbre kellett volna sorolnunk, de mégsem tettük, mivel ez a terület Európa számára csak a XIX. század második felében vált hozzáférhetővé és ismertté. A japán orvos- és iparmüvészet-történet különös terméke az inró. Ez egy vagy több rekeszből álló gyógyszeresdoboz, amelynek formáját és zárási módszerét az a ruhatörténeti sajátosság határozta meg, hogy a kimonón nem volt zseb, csak öv. Az inró rendszerint gyöngyház intarziával kikészített lakkozott fa vagy aranyozott lakk, amelyet reliefszerűen más színű lakkal domborítottak. Az egymásba csúsztatható rekeszek oldalfalát díszítő figurák közül a tájképek és a figurális megoldások a legérdekesebbek. Az összefűző (biztosító) zsinórt rendszerint csont vagy steatit faragvány (netsuke) tartja össze, teszi zárhatóvá és kapcsolja az övhöz. A múzeum birtokában levő inrók a XVIII. és XIX. századból származnak. (XVII. kép) Bemutatunk egy XIX. század eleji, több részből álló, egymásra illeszthető kenőcstartót és egy eredeti kínai, gyógyításnál használt „titkos" szerszámot. A vitrin fölött egy japán metszetről készült színes nagyítás látható, amelynek címe: Tanácsadó apáknak és anyáknak. A terhesség 10 hónapját - a holdév szerinti felosztást - és a magzat havonta változó fekvését mutatja be. Az anya kezében levő virágok és gyógynövények az arra a hónapra javasolt növényi teákra utalnak. Itt látható egy a XVIII-XIX. század fordulójáról Oszakából származó hirdetmény: japán vándorgyógyító röplapja betegségek elleni tanácsadó és készítményeit ajánló szöveggel.