Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

a veseelégtelenség fogalmát, ezzel a funkcionális patológia egyik megteremtőjévé vált. Pedagógiai munkássága nyomán jelentős iskolát hozott létre. Than Károly (1834-1908) az egyetemi kémiai oktatás nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. 1862-től vezette a pesti egyetemi kémiai tanszéket; az ő kezdeményezésére hozták létre 1872-ben az I. sz. Kémiai Intézetet. 1895ben megindította a Magyar Chemiai Folyóiratot. Jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában. A második gyógyszerkönyv kémiai részének szerkesztője volt. A felsorolt személyek munkásságát bemutató vitrin igen érdekes műszerés eszközgyűjteménye mellett néhány nevezetes orvos- és gyógyszerésztörténeti dokumentumot is kiállítottunk: Táncsics Mihály, a XIX. század forradalmár írójának levele dr. Egei Józsefhez, aki sikeres szemműtétet hajtott végre rajta (74. ábra); a híres énekesnő és színésznő, Blaha Lujza levele Taujfer Vilmoshoz; az első magyar röntgenfelvételek egyike a századforduló idejéből (75. ábra); Korányi Sándor levele Taufferhoz. A könyvek közül megemlítjük Than Károly alapvető munkáját és az első két magyar Gyógyszerkönyvet. A műszerek és eszközök közül kiemelhetjük: a fémből készült bábatáskát (76. ábra), Hogy es Endre nyúl- és galambrögzítőjét, a Petz-féle gyomorvarrógépet (77. ábra), Than mikroszkópját (78. ábra), az öntöttvas patikaedényeket és a piócakanalat. Meg kell említenünk a kor nagyjait bemutató érméket: Billroth, Röntgen, Hogy es (72. ábra), Pettenkoffer, Than, Pasteur, Behring, Korányi (73. ábra) stb. E részben találhatók még (XVI. kép): a) Stróbl Alajos (1856-1926): Lumniczer József mellszobra (79. ábra). Stróbl Alajos, a magyar szobrászat kiemelkedő mestere, Lumniczer József sebészfőorvosról az első világháború alatt készítette ezt a nagy szobrászi felkészültségről tanúskodó, tárgyilagosan megfogalmazott jellemábárzoló portrét. b) Bábun mutatjuk be a századfordulón használt honvédfőorvosi egyenruhát és az ezredorvosi csákót. c) Neoreneszánsz „Házi-patika" a XIX. század végéről, amely valószínűleg valamelyik kolostorból származik. Megmaradt üvegedényei fogalmat adhatnak arról, hogy milyen betegségek gyógyítására alkalmas gyógyszerek álltak eredetileg rendelkezésre. A három múzeumi tárgyat Nobel-díjas orvosok és fiziológusok, a nagyterem két oszlopán elhelyezett felnagyított aláírásai (1901-1959) fogják közre.