Antall József szerk.: Képek a gyógyítás múltjából / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 5. (Budapest, 1972)

Képek a gyógyítás múltjából (kiállítási vezető)

2. A magyar egészségügy a dualizmus korában Az Ausztria és Magyarország között létrejött 1867-es kiegyezés és az azt követő dualizmus (1867-1918) tette lehetővé a magyar közegészségügy megszervezését. Balassa, Markusovszky, Korányi és Jendrassik 1868-ban memorandumot szerkesztettek, amelyben kifejtették a sürgős tennivalókat. Ezek után alakult meg az Országos Közegészségügyi Tanács, és hosszú előkészítő munka után megszületett 1876-ban a XIV. törvénycikk, amely hazánkban első ízben rendezte a közegészségügyet. Trefort Ágoston (1817-1888) minisztersége idején alakult át a kolozsvári sebésziskola orvosi fakultássá (1872). A pesti egyetemen az államorvostani tanszéket szétválasztották törvényszéki orvostanra és közegészségtanra. Az utóbbinak Fodor József (1843-1901) (70. ábra) lett az első tanára, aki Pettenkoffer téves talajelméletét megdöntötte, és ezzel nemzetközi elismerést vívott ki magának. Elsők között írta le a vér baktériumölő képességét. Fodor javaslatára szervezték meg az iskolákban az orvosi és egészségtanári állásokat. Jendrassik Ernő(1858-1921), kiváló bel- és ideggyógyász, 1893-tól egyetemi tanár. 1891-ben írta a Szervi szívbajok kórtana és orvoslása című könyvét. Hugonnay Vilma (1847-1922) (71. ábra) volt az első magyar orvosnő. Diplomáját Zürichben szerezte, 1897-ben nosztrifikáltatta Magyarországon. A szülészetről és a bábaképzésről írt szakdolgozatokat, és aktív résztvevője volt a meginduló nőmozgalomnak. Tauffer Vilmos (1851-1934) 1881-1918 között a II. szülészeti-nőgyógyászati klinika nyilvános és rendes tanára. Elsőnek végezte el a világon az átmetszett ureter varrását. Jelentős érdemei voltak a korszerű szülészeti és nőgyógyászati műtétek magyarországi alakulása területén. A szülésznőképzés reformja és a szülészeti rendtartás kidolgozása is az ő nevéhez fűződik. Hőgyes Endre (1847-1906) egyike a legkiválóbb magyar orvoskutatóknak. Előbb kolozsvári (1875), majd 1883-tól egészen haláláig a budapesti egyetemen az általános kór- és gyógytan, valamint a bakteriológia tanára. Munkássága igen sokoldalú volt, módosította Pasteur veszettség elleni védőoltását. Hazánkban elsőnek kezdte el a bakteriológiai kutatásokat, kórházakat alapított, és létrehozta a Pasteur-intézetet. 1881-1885 között írt háromkötetes nagy munkájában elsőként írta le „az egyensúlyérzés reflexivét, s annak forgatásra, valamint elektromos ingerlésre bekövetkező reakcióját". Korányi Sándor (1866-1944) apja nyomdokain haladva kiváló belgyógyászszá vált. 1908-tól a belorvostan tanára és a modern veseélettan és vesekórtan nemzetközileg elismert megalapítója. A vér és a vizelet fagyáspontcsökkentése alapján elsőnek dolgozta ki a vese működésének megítélésére alkalmas módszert, amit módosítva (fajsúlymérés) jelenleg is használnak. Elsőként tisztázta és írta le