A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Kristóf után tényleg maradt egy nagy csomó levél, ma azonban leveleinek száma jelentékenyen kevesebb, nem is Kristóf, hanem dédunokája Batthyány I. Ádám volt korának szenvedélyes levelezője, aki a neki küldött leveleket— hála hihetetlen pedantériájának — mind lelkiismeretesen összegyűjtötte és eltette. A Körmendi Levéltárat illetőleg a helyzet ma az, hogy a háborús veszteségek ellenére még mindig körülbelül 55 000 db. 1526—1699 közt kelt levél maradt meg, s ezek a levélírók neve szerint ábécérendbe szedve meg vannak ma is, és ha néhai Magyary-Kossa Gyula a páratlanul remek anyaghoz kellő paleográfiai tudással hozzányúlhatott volna, műve nemcsak a médiçum, de az etĥnográfia hasznára is több hatalmas kötettel bővült volna. Annak bizonyítására, hogy ezen állításunk valóság és korántsem túlzás, megemlítjük, hogy a borbélyokról és a bábákról nem is beszélve, a körmendi missilisek közt szereplő több mint ötven XVI—XVI1. századi orvos, orvosnő és gyógyszerész (kik közül Magyary-Kossa pl. csak négyet ismer) levelei és számlái már önmagukban hatalmas kötetre való anyagot jelentenek, hol vannak azután még az ezer és ezer darabra rugó azon levelek, amelyekben képzelt, vélt vagy tényleges és valóságos betegségekről, ezeknek kezeléséről, gyógyításáról, gyógyszerekről stb. írdogálnak. Továbbá hol vannak a XVI—XVII. századi, 1526— —1699 közti számadások, számszerint vagy 15 000, végül a levéltár XVIII. századi anyaga, melyekben az ide vonatkozó adatok tömege található. Mint a körmendi Batthyány-levéltár anyagának ez idő szerint Magyarországon talán egyetlen alapos ismerője, nyugodtan merem állítani, hogy ebben a levéltárban a XVI—XVII. századi orvostörténeti adatok ezrei lappanganak. A Körmendi Levéltár most vázolt rendkívül értékes és hatalmas anyagát tudomásom szerint eddig orvostörténeti és közelebbről népegészség-históriai szempontból általában senki sem használta, mert néhai Takáts Sándornak: Orvosságtudakozás és orvoslás a hódoltsági korból című cikke, mely a Rajzok a török világból című munka harmadik kötetében (93—135) (11) jelent meg, csak igen szűkös mutatvány és voltaképpen enyhe megcsillogtatása a fent vázolt hatalmas levéltári szűz anyagnak. 8