A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

Ahhoz, hogy a Körmendi Levéltár — ez a nagy értékű nemzeti kincs — és tegyük hozzá a németújvári Batthyány-könyvtár — amelyet ma családi letétként a Németújváron levő ferences kolostorban őriznek — keletkezéséről és az előbbi tartalmáról csak nagy vonásokban és hozzávetőleg megemlékezhessünk, némileg ismernünk kell a kort, amelyben ezen nagyszerű kultúrintézmények létrejöttek. A. szerencsétlen mohácsi csatával köztörténetíróink Magyarországon a középkort lezártnak és befejezettnek tekintik és szerintük 1526-ban János fővétele napjával átkanyarodtunk az újkorba, ami azonban száz százalékosan nem felel meg a valóságnak. A mohácsi csata napjával nálunk a középkor korántsem szűnt meg, csak haldokolni kezdett, az újabb kor társadalma pedig a maga intézményeivel nem tudott azonnal megszületni. Moháccsal a magyar konzervatív társadalom szerkezete és intézményei egyik napról a másikra nem változtak meg, nem módosultak és nem alakultak át, hanem középkori szerkezetében mindezek addig-ameddig továbbéltek. Ámde politikai tekintetben Mohács nagyon is lényeges változást jelentett. Ugyanis a mohácsi csatával örökre sírba szállt a magyar nemzeti királyság. Veszedelembe került nemzeti önállóságunk is. Az ország politikája kényszerű változás alá került, mert fel kellett hagynunk terjeszkedési, hódítási törekvéseinkkel, nemzetközi vonatkozásban súlytalanok lettünk, államunk határai katasztrofálisan megszűkültek és a XVI—XVII. században tele vagyunk a létünkért folyó súlyos, állandó és szinte emberfeletti küzdelmekkel, amelyekkel részint a megszűkült, összeszorított hazánkat, részint pedig magyar nemzetiségünket, nemzeti kultúránkat kellett megvédelmezni. A romanizált magyar középkorból Mohács után kezdünk kibontakozni és feltámad, jogaihoz jut most már magyarságunk is. Közel két századon át a magyarság két malomkő közt őrlődik. Keletről az ozmán, nyugatról a germán szaggatja, tépi, pusztítja az állam területét. Erdély leszakad a nemzet testéről, az ország fővárosa 1541-ben elesik és izlamizálódik. Az Alföld a Duna-Tisza-köze, a Dunántúl török uralom alá kerül és a Dél9