A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

János király 1530. szeptember 19-én Budán kelt oklevelében Munkács város pestistől sújtott lakóit három évi adómentességben részesíti (25). Erdélyben, a pestis főfészkében, Brassóban 1530-ban szintén „horribilis pestis grassatur". Ügy látszik, hogy ebben a szerencsétlen városban ez az epidémia szinte állandósult, mert Turzo Elek 1534. május 29-én Semptéről a felségnek levelet ír, melyben jelenti, hogy az a hír járja, hogy Brassót a török elfoglalta volna és ott most dühöng a pestis. (26). Budán 1540-ben volt nagy „deghalál". A Memória Berum szerint „Budán ezenben egy nagy deghalál — ki ugyan rettenetes vala — támada, mint egy Jerusalem veszedeleme. Mert megtiltották a terekek, hogy senkit Budában ne temetninek, hanem kihordanák. Mi koron megveradott, az taligások jártak, ugy há lták a sok hót testet, csak az Ur Isten tudja megmondani, mert az ebeket, az hót desznót, az hót embert mind együtt hortták az taligán ki a mezőre.'" Nyilvánvaló ebből, hogy ekkor Budán a török egészségügyi közigazgatása módfelett tökéletlen, gyarló és kezdetleges volt. Természetes, hogy ugyanekkor a Budát ostromló német hadban is kitört a pestis, írja a Memória Berum a „nimet had köziben deghalál esik, szántalanon meg Iųdának, nem is felette sokan haza mehetinek Nimet országba" (27). Buda sikertelen ostroma után a városban tovább dühöngött a pestis, mert Istvánffy szerint Budán a törökök közt még 1542-ben is „pestelentia magna" uralkodott (28). Ezen nincs is mit csodálkozni, mert a török a ragályokkal szemben is fatalista volt. 1543-ban nyáron Szlavóniában éhség és pestis pusztít, amelyről Zrinyi Miklós, a szigetvári hős, leveleiben mgemlékezik (29). Két év múlva pedig Lőcsén találunk erős pestis-epidémiát. Hain Gáspár krónikája elmondja, hogy „ Jatt zur Leiitsch von Jacobi (július 25) an bisz Andrd (november 30) die Pest starçk grassiret und sind bey 800 Personen gestorben, darunter auch Herr Ladislaus Polierer", aki ekkor a város bírája volt (30). A krónikás, ha nem is nagyon, de nem állhatta meg, hogy egy kissé ne túlozzon. Ismerjük Lőcse városának a korbeli helyzetét és meg tudjuk állapítani, hogy kb. 3000—3500 lakosa lehetett, 64