A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

ADATOK A KŐ IMENÐ! LE¡VÉLTÁKBÓL,* A PESTIS XVI—XVII. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ (1510—1692) írta: I VÄ NY BÉLA (Vonyarcvashegy) I. Bevezetés ¶k^étségtelen, hogy a legszörnyűbb és legpusztítóbb népbetegségek egyike a pestis volt, amelyet a latin források pestis asiaticának, pestilenciának, lųesnek, lues pestilenticának, plaga pestifernak vagy csak egyszerűen epidémiának, contagiónak, a magyar források pestisnek, fekete halálnak, nagy halálnak, mirigynek (Mórigÿ, mérigy, meregh), döghalálnak, „döglellettes" halálnak szomorú döghalálnak, gugának („kuga"), guga halálnak; a németek pedig Pestnek, Pestilentznek, Pest Sterbennek, grosses Sterbennek, Drüsen S erĥnek, Contagionnak, Seuchének, sőt egyenesen Volksseuchének nevezik. Ez az epidémia nálunk, Magyarországon századokon át temérdek emberéletet pusztított el. Természetes, hogy ennek a népbetegségnek, melynek első - hulláma Európában a VI. században tűnik fel először (Justinián-féle pestis), s melynek Magyarországba való állandó behurcolásával az ozmánokat gyanúsítják, úgy bel-, mint külföldön tekintélyes irodalma van. A különböző szakírók és kutatók a vész történetére vonatkozólag különösen külföldön sok adatot hordtak össze. Ilyen adatgyűjtés mérsékelt ütemben bár, de nálunk is folyt, ezek az adatok azonban főleg a XVIII. századi nagy pestisjárványokra vonatkoznak, és ezért a pestis magyarországi múltjának története eddig szintetikusan több okból kidolgozva nincs (1). Ha mármost azt kérdezné valaki, hogy melyek azok az okok, * Ma az Országos Levéltár egy része. Ö