A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

amelyek miatt nincs nálunk rendszeres orvoslástörténeti adatgyűjtés és -feldolgozás, a kérdésre nem én, hanem Győrų Tibor adja meg a választ. Győry ugyanis már jó fél századdal ezelőtt felhívta a figyelmet a nálunk elhanyagolt orvoslástörténet művelésére. A Századok 1902. évfolyamában, akkor amidőn a németeknél a Puschman—Neuberger—Pagel: Handbuch der Geschichte der Medizin Jénában megjelent, felszólalt, a magyar orvosi történettudomány ágának művelése mellett és elsősorban az idevágó históriai anyag gyűjtését szorgalmazta. Sajnálkozva elismeri, hogy nálunk rendkívül kevés történt még eddig ebben az irányban, s „a levéltárainkban felhalmozott s ide vonatkozó szűz anyag kibányászására jeldolgozására, közkinccsé formáltatására" helyezi a hangsúlyt. „Ezek a levéltárak — írja—, melyek az egykorú feljegyzéseket meghamisitatlan megbízhatósággal őrzik, ezek nyújtják az orvosi történetnek is friss forrásait." S írja mindezeket akkor, amidőn a németek már 1898-ban Düsseldorfban orvostörténeti kiállítással álltak elő, s midőn 1901-ben Hamburgban megalapítják a Deutsche Gessellschaft für Geschichte der Medizin und Naturwissenschaften című társulatot (2). Győry kifejti nézetét arról is, hogy hogyan képzeli ő az orv őstörténeti anyaggyűjtés speciális szakismereteket kívánó nehéz problémáját megoldani. Arra gondolt, hogy vármegyei, városi monográfiák megírásával kapcsolatban az orvoslási és a gyógyászati adatokat a megyei városi levéltárakból ki kellene kutatni és a megfelelő monográfiái részt helyi orvosokkal megíratni (3). Ámde Győry tévedett először ott, amidőn feltételezi, hogy nálunk minden város és vármegye megíratja monográfiáját, másodszor pedig nein számolt azzal, hogy a vidéki orvosok legtöbbje ilyen feladat megoldására vagy nem ér rá, vagy nem érez magában erre való elhivatottságot és talán kellő históriai, paleográfiai szakismerettel sem rendelkezik. így azután csak annyi történt, hogy Győry összeállította a Bibliographia Mediça Hungarica-t, viszont a lipcsei egyetemen 1907-ben Dr. Sudhoff Károly az orvostörténelem ottani professzora megalapította a Német Orvos Történelmi Intézetet, amelynek megnyitásán Győry is jelen volt (4). 6