A. Palla szerk.: Részletek a magyarországi fertőző betegségek történetéből / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 3. (Budapest, 1965)

Iványi Béla: Adatok a Körmendi Levéltárból, a pestis XVI—XVII. századi történetéhez (1510—1692)

czombiai közt az ágjékihoz közel, holot nekik azonnal terem ¾uagj női egy kelés, melire ha rá teszik kezeket fölöttéb fáylaliák. 2. Mások midőn megh betegülnek, találtattik a testeken ualami dagadás, melj dagadás uyontában, azaz eleyén, körniöl uörös ugjan tüzes, auagj uagion egj hoszu czapás auagy iel attul a dagadás ų , fogųa az sziuéigh láttatik, a dagadás pedigĥ hamarsággal nagjobra terjes, igen éget (communiter az az közönségessen pokoluarnak hyák) melj uar kék auagy barna, női raita egy fekete uar, ez ueszedelmesebb a fölső pestisnél. 3. Mások midőn ábrázatioknak természet szerént ualő színeket eluesztik, az száyok auagy ayakok körül el kékülnek, s másod auagy harmad nap mulua megh halnak, ezeket töry a nehézségh, miuel a pestisnek mérge nagiob részrül a feiekben van és természetnek ereie által ki nem üzettethetik. 4. Némeliek hirtelen minden ereiektül megh fosztatnak, nyelnek el szárrađ, szomiuhoznak, rettenetes büdös az excrementumok, melj niaualjában harmad auagj negjed nap elhall. 5. Utoliára auagj uégezetre sokan találtatnak, meljen hamar a betegségnek kezdete után a meljeken, hátokon, kőniökökön auagj vörös, sárga, zöld, barna, auagj teljességessen fekete puneturák találtatnak, meljet az olj emberek, kiknek kevés az experientiájok czak pedecznek neueznek: de valóságossan pestis, miuel az olj betegĥ másod auagj harmad napjára megh hall, sokakban találtatik pedigĥ az, hogj semmi ielt ember raita nem lát, se dagadás , ųarat, hóyagot, puncturát auagj excrementumot, auagj más holmi külső ielenséget, de midőn megh holtak akkoron lá tatnak fekete hóyagu ielenségek testeken, ez az iel pedigĥ igen nagyj mérgességnek auagj méregnek iele. Inénđ veheti ember elméiében, hogy két rendbéli a Pestis, eggjke olj, melj külső ocula a uisio által bizonios ielekbiil megh esmertetik: a másik olj, melj az szüben és az testnek belső részeiben minden külső ielenség nélkül az eő mérgességét exerceália: melj miuel nem láttatik, annyual nehezeb a másiknál çurálñi. A belső pestist pedigĥ igj ųeheti ember eszre, miuel az előiáróban egj elájuló hideglöléssel hirtelenséggel ualó hideggel forrósággal fő fáiással szokatlan álommal ész nélkül ualósággal, 205