Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balassa János

tiszteletbeli tagjává választotta. 1864-ben az akkor alakult Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat elnökségével tisztelték meg. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1865-ben Pozsonyban tartott XI. nagygyűlésének alelnöke volt. „100 aranyos" pályadíjat ajánlott fel a legjobb orvosi mű jutalmazására. (Az 1869-ben Fiumében rendezett XIV. nagygyűlésen Margó Tivadar élettanát jutalmazták vele.) 1867ben „. . . a tudomány terén szerzett érdemek, s közhasznú működés elismeréséül. . !' Pest megye bizottsági tagjává és tiszteletbeli főorvosává, Pest városa pedig a képviselőtestület tagjává választotta. 1868. május 16-án tanári pályájának 25. éves évfordulóját ünnepelték otthonában tanítványai, élükön Kovács Sebesténÿ Endrével. Ezen az ünnepségen adták át a neves szobrász, Kugler által karrarai márványból készült mellszobrát. Arcképét is megfestették. 1868. december 9-én reggel az előadásokra siető orvostanhallgatókat azzal fogadták, hogy nem lesz előadás. Balassa hajnalban váratlanul meghalt. A megdöbbenés általános volt. A fiatalok csoportokban verődötten tárgyalták a gyászesetet. Łesték az újabb híreket. Este Markusovszky lakásán értekezleten beszélték meg a temetés részleteit. A megbeszélésen részt vett: Bókai, Hirschler, Jendrassik. Korányi és Wágner. Maga Markusovszky vezette a megbeszélést, könnyezve, el-elcsukló hangon, alig tudta annak folyamatosságát biztosítani. Balassa súlyos betegsége 1868 december elején kezdődött. Wágner tanár vizsgálta meg, aki a lázas betegen a has érzékenységét és mérsékelt puffadását találta. December 9-én hirtelen bekövetkezett a halál. A halál után mintegy 30 órával történt a boncolás - Scheuthauer végezte - és ez a féregnyúlvány roncsoló gyulladásából eredő kiterjedt hashártyagyulladást állapított meg. A féregnyúlvány táján régibb keletű gyulladásos folyamatok hegmaradványai voltak találhatók. Ezek megmagyarázták azokat a fájdalmakat, amelyek Balassát már megelőzően és ismételten kínozták. A boncjegyzőkönyv szerint a halál oka a következő volt: „... a giliszta nyúlványnak roncsoló kifekélyesedése, kezdődő átfúrással, kezdődő elterjedt hashártyalobbal; a tüdők és lágyagyhártya vizenyője, agy- és agyacsvérbőség . . ." A temetés nagy részvéttel ment végbe. A céhek és a különféle egyletek által megnyitott gyászmenetben a koporsó előtt a tanuló 39