Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Balassa János

Már medikus korában szorgalmasan eljárt Kolletscbka, később Rokiłansky kórbonctani tanfolyamára, továbbá Skoda előadásaira, aki a „mellkárok isméjé"-ve\ foglalkozó kutatásainak eredményeit ismertette. 1839-ben a bécsi műtőintézetbe vették fel, ahol a híres Wattmaiin József tanár mellett töltött két esztendő alatt minden alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy mind elméletileg, mind gyakorlatilag képezze magát. 1838-ban a bécsi műtőintézetben az orvostudorok részére kiírt két ösztöndíjas hely egyikét tizenhat pályázó közül - magyar származása ellenére - elnyerte. 1841-ben a bécsi közkórház egyik sebészeti osztályának másodorvosává nevezték ki, ahol később egy évig önállóan, helyettes főorvosként működött. Alapos képzettségével és rátermettségével már akkor felkeltette a szakemberek figyelmét. Ennek ellenére a szülőföldjén megüresedett tisztiorvosi állást nem sikerült elnyernie. 1842-ben Schuh tanár kórodájában, a Bécsi Egyetemen a gyakorlati sebészeti tanszék asszisztense lett, ahol alapos továbbképzésben részesült. Alig töltött Schuh mellett egy évnél többet, 1843. március 21-én, a még nem egészen 29 éves halassá a Pesti Egyetemen a sebészeti tanszék nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Kinevezése nem ment simán. A pályázatot 1841 júliusában írták ki. A következők pályáztak: Balassa János, Flór Ferenc, Lippay Gáspár, Piskovics János és Stockinger Tamás. A pályázat két részből állt: műtét elvégzéséből és megjelölt témából készített elméleti értekezésből. Az eredmény: szótöbbséggel equo loco első helyen Balassa-Piskovics, második helyen Stockinger, harmadik helyen Lippay és Flór. A pályázat még több fórumon ment át, majd a bécsi karra küldték fel. Berres a bonctan, Schroff a gyógyszertan, Wa rnaññ a sebészet tanára és Türckheim, a bécsi kar aligazgatója Balassát javasolta első helyen, mert „... a pesti egyetemnek gratulálni lehetne, ha egy ily kiváló egyéniséget meg tudna nyerni magának . . ." Az államtanácsban Jüst „Staats und Konferenzrath", az ügy előadója Balassa előnyben részesítését javasolta. De aggályát fejezte ki Balassa luteránus vallása miatt, annak ellenére, hogy az 1781. október 13-i türelmi edictum szerint nem lehetett semmi akadálya más vallásúak kinevezésének. Tudni kell azonban, hogy a türelmi edictum kibocsátása után 1843-ig eltelt 62 esztendő alatt egyetlen nem-katolikus pályázót sem neveztek ki a bécsi vagy a magyar, de még a birodalom 31