Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Müller Kálmán

kulózissal foglalkozók is találhatók. Több fontos egészségügyi szer­vezési dolgozata keltett figyelmet nemcsak szűkebb orvosi, hanem a magyar egészségügy fejlődését figyelemmel kísérő, azzal törődő egyéb szakkörökben is. Egészségügyi szervezési cikkei közül főként a kór­házszervezéssel foglalkozók (a Rókus Kórház újjáépítése, a fővárosi kórházügy jövője, az új Rókus Kórház, a budapesti két új kórház) emelhetők ki. Nem kerülte el figyelmét azonban a munkások egész­ségügye vagy az orvosok társadalmi tömörülésének fontossága (a Budapesti Orvosok Szövetségének feladatairól) sem. Szűkebb baráti körével, a Markusovszky-tktssL&kg tagjaival együtt kiadta a „Magyar orvosi tudomány mesterei' című művet. A névte­len bevezetést ő írta, melyben tulajdonképpen pontos korrajzot adott. Megemlékezett benne Balassa Jánostól, Markusovszky Lajostól, Sem­melweis Ignác Fülöptől, Korányi Frigyestől és Fodor Józseftől. Orvos-nagyjainkat elsősorban egészségügyi szervezőként és emberként mutatta be. Ebből a remekbe szabott bevezetésből érezni lehet, mi­ként látott, gondolkodott ő maga is, s megítélése szerint hogyan szol­gálták és hogyan szolgálhatják legjobbjaink példamutatásai nyomán a magyar orvosok hazájukat és az orvostudomány fejłődését. Müller különös érdeme, hogy mind a fővárosi, mind pedig az egész ország kórházainak fejlődésére nagy befolyással volt. Az, aki összehasonlítja a főváros kórházi és általában betegápolási helyzetét azzal, amikor Müller a Duna-balparti kórházak igazgatását átvette, az azt követő tízéves fejlődéssel, amikor már 3000-re emelkedett a kórházi ágyak száma, világosan látja érdemeit, amelyeket bel- és kül­földön egyaránt elismerték. Az eredmények Müller céltudatos, eré­lyes vezetésének és szervezőképességének voltak gyümölcsei. A fő­városi kórházaknak fejlődése kihatott az ország egyéb helyein léte­sült kórházakra is. Azok tervezésében és megszervezésében közvetle­nül részt vett mint az Országos Közegészségi Tanács kórházügyi szakelőadója. Az egészségügyi érdekek következetes érvényesítése fejeződött ki abban is, hogy Müller nem szűnt meg egy pillanatra sem a fővárosi hatóságoknál élvezett tekintélyét az egészségügy fejlesztésére felhasz­nálni. 1890-ben kieszközölte a veszettségre gyanús betegek felvételét a fővárosi közkórházakba. Ezzel megtörtént az elhatározó lépés a hazai Pasteur-féle intézet megszervezésére. Jelentős része volt abban 198

Next

/
Thumbnails
Contents