Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Müller Kálmán

tésben részesült: az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, és a Budapesti Gyakorló Orvosok Segélyegyletének elnökévé választották. 1891-ben alapítója és elnöke lett a közkórházakból kibocsátott szegénybetegek gyámolítására létesített „Samar añ s" egyesületnek, és tagja a Vöröskereszt Egyesület orvosi tanácsának. Ugyanebben az évben elnökévé választották az Országos Balneológiai Egyesület orvosi szakosztályának is. 1893-ban alapítója, egyben elnöke is a Közkórházi Orvostársulatnak. 1894-ben a Budapesten tartott VIII. nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszus főtitkára volt. 1896ban a milleneumi kiállításon a „Gondviselés" Egyesület közegészségügyi csoportjának az elnöke. 1901-ben az „Erzsébet" Szanatóriumi Egyesület igazgatósági tanácsának tagja, 1902-ben a főrendiház tagja lett. 1903-ban a tisztiorvosi vizsgák budapesti bizottságának elnökévé és közegészségtanból vizsgáztatójává nevezték ki. 1904-ben az „Erzsébet" Szanatóriumi Egyesület építő bizottságának elnöke. 1906-ban egyik alapítója és elnöke volt a „Gondviselés" Ápolókat Képző Egyesületnek, majd ebben az orvosi tanács elnökévé választották. 1907-bcn a Budapesti Királyi Orvosegylet tuberkulózis bizottságának alelnöke. 1906-ban Lisszabonban megválasztották a Budapesten tartandó XVI. nemzetközi orvosi kongresszus elnökének. A kongresszust 1909ben rendezték meg, szervezője Müller volt. 1911-ben kérte, hogy kórházi igazgató főorvosi állásából nyugdíjazzák; ez meg is történt, azonban ezután sem pihent. 1912-ben egyik hivatalos magyar képviselő volt a Párizsban megtartott nemzetközi egészségügyi konferencián. Itthon pedig továbbra is élénk tevékenységet fejtett ki a tbc. elleni küzdelem kormánybiztosaként. Az 1926. október 24-30-ig tartott közegészségügyi és társadalompolitikai országos értekezletet is ő készítette elő, ő szervezte meg, annak megnyitóján azonban már betegsége miatt nem vehetett részt. Mozgalmas, fáradhatatlan orvostársadalmi és közéleti tevékenységén kívül szakított időt az orvostudományi búvárkodásra is, kb. 40 irodalmi és¡ tudományos műnek a szerzője. A magyar nagy belgyógyászati kézikönyv munkatársa volt. Munkái között nemcsak a belgyógyászati jellegűek (az álfehérvérűségről, adatok a Bright-kór tanához és kezeléséhez, a heveny sárga máj sorvadás, a vándorlép, a szövetközi máj lob, az ütőérkeményedés) értékesek, hanem a tuber197