Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Müller Kálmán

i879¯től 1892-ig a műegyetemen megbízott tanárként az építési egészségtant adta elő. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Szombathelyen rendezett XXI. vándorgyűlésének (1880. aug. 21-27.) titkára volt. 1880-ban a Budapesti Orvosi Kör alelnökévé és az országos segélyegyletének elnökévé választották. 1881-ben a Dunabalparti közkórházakhoz napidíjas főorvosként kapta kézhez a ki47. ábra. Müller Kálmán nevezést. 1883-ban egyik megalapítója és 1883—1885-ig főtitkára volt az Orvosi Továbbképző Tanfolyamnak, a szünidei orvosi kurzusnak. 1888-ban ugyanennek elnöke lett. 1884-ben a Budapesti Egyetem orvosi karán az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet és jelleget kapta meg. 1885-ben az egyetem bölcsészeti karán az egészségtan előadásával bízták meg. Még ugyanebben az esztendőben az országos orvosi és közegészségügyi kongresszus vezértitkári teendőit is ellátta. 1887-ben a Rókus Kórház volt igazgatóját, Gebhardt Lajost fővárosi tisztifőorvossá választották meg, a megüresedett kórházi igazgatói állást Müller Kálmánnal, az akkori fiatalabb, magyar orvosnemzedék egyik legtehetségesebb tagjával töltették be. 1890-ben kettős megtisztelte196