Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Müller Kálmán

MÜLLER KÁLMÁN (1849. március 8.-1926. november 4.) A z orvostudománynak természettudományos művelése, amely tulajdonképpen B¿çĥa¿ al kezdődött, hazánkban nehezen tudott fej^ lődésnek indulni. A múlt század második felében megváltozott a helyzet, a magyar orvostudomány is hatalmas fejlődést ért el, s a Budapesten 1909-ben megrendezett XVI. nemzetközi orvosi kongreszszuson a földkerekség minden tájáról nagy számban idesereglett, nemzetközi hírnevű orvostudósok elismerték::: elértük a nyugati orvostudomány magas színvonalát. Az lliasban olvasható, hogy ... „egy orvos annyi, m ^int sok ember együtt..." Ismeretes, ez azt kívánja kifejezni, hogy a jó orvos sok különböző egyéni jó tulajdonságot egyesít magában, működése ezáltal válik különösen értékessé. Ilyen orvos volt a XIX. század utolsó és a XX. század első negyedének egyik jellegzetes vezető, orvos egyénisége: Müller Kálmán. 1849. március 8-án született Pesten. Orvosi tanulmányait itt és Bécsben végezte, ahol Bamberger tanár klinikáján volt segédorvos, majd külföldi tanulmányútra indult. Annak befejeztével a fővárosban gyakorló orvosként telepedett le. 1875-ben nyerte el a Budapesti Egyetemen a magántanári képesítést. Szélesebb körben akkor vált neve ismertté, amikor a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Budapesten tartott XX. vándorgyűlésén (1879. aug. 29-szept. 2.) „Létért való küzdelmünk és a társadalom" címmel megnyitó beszédet tartott. Ettől kezdve pályája egyre felfelé ívelt. Mind több és több hivatalos, közéleti és orvostársadalmi tisztségre nevezték ki vagy választották meg. I