Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Markusovszky Lajos

azt hiszem soha nem; de igenis hallotta nem egyszer, hogy szidta mint a bokrot, úgy bánt el vele, mint saját legjobb barátaival, kiket szinte nem szokott édes ömlengések és dicséretek árjával elborítani; annál többet magasztalta a német tudományosságot, az angol energiát, a francia mozgalmasságot, a norvég puritanismust, szóval egy rakás külföldi erényt, s így nem csuda, hogy az ő híre elment, mint idegen bálványoknak áldozó istentelen és sújtástalan emberé és sikerült neki ezen külső kerítés megett oly ügyesen elrejteni istentelen és sújtástalan munkásságát, hogy bátran kérdezem, hányan vannak az orvosi testület korlátain kívül, a kik tudják, hogy midőn Magyarországban a magyar orvosi irodalomnak még csírája is elhalt, körülöttünk pedig egy új orvosi tudomány fejlődött, új eszmemenettel, új módszerekkel, új eszközökkel, melyek új fogalmakhoz vezettek, ezek számára azonban még csak magyar szavakkal sem bírtunk, hogy ekkor Markusovszky megalapította az Orvosi Hetilapot, erőket gyűjtött maga körül, velük kezet fogva behozta a külföld haladásának gyümölcsét, elhintette magvát, új erőket ösztönzött és nevelt önálló munkára, tért adott és nyelvet fejlesztett a magyar orvosi mtvelődés számára; s hányan tudják még az orvosi körökön belül is, hogy a szerkesztőnek acél idegei sokszor a szakadásig lettek megfeszítve a szellemi munkában, melyet hazájának és a tudománynak szentelt?" . . . Nyugdíjaztatása alkalmával a budapesti orvostanár-testület 1892. november 15-én üdvözlő iratot küldött Markusovszkynak. A levelet Korányi Frigyes fogalmazta. A levél - a többi között - a következőket tartalmazta: . . . „Az orvosi tudomány az exact búvárlatok termékenyítő melegének hatása alatt állott mindenütt a polgáriasul világban. Bécsnek úttörő nagy orvosai még tündöklöttek az egyetem egén, Németország orvosi tudománya már új utakon vezette tovább a haladást, Franciaországból a kórtan ősidőtől keresett ismeretének, a kórtani exact búvárlatnak jutottak hozzánk első hajnalsugarai, mi tettvágytól dagadó kebellel néztünk tanintézeti és tanítási állapotainkra, törekvéseink egyik-másik ponton kezdtek felszínre törni, de az erőfeszítések elszigeteltek és szegénysikerűek maradtak, elhagyatva, támogatás nélküli küzdelembe merülve éreztük magunkat és ha egyes szakokban egyetemünknek tudományos erők és eszközök rendelkezésére bocsáttattak is, az oly módon történt, hogy választanunk kellett a 191