Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Lumniczer Sándor

Azonban jóval korábban már élénk orvostársadalmi tevékenységet fejtett ki. 1862-től 1868-ig a Királyi Orvosegylet első titkára, 188086-ig alelnöke, majd elnöke, 1890-ben tiszteletbeli tagja (1880-ban alapító tag) lett. Az 1866-ik évi hadjáratból hazahozott sebesülteket nagy gonddal gyógykezelte és ápolta. Az Országos Közegészség Tanácsnak 1868-ban lett a rendes tagja, 1878-ban másodelnöke, 1881ben elnöke, 1883-ban és 1888-ban újból elnöke. Az elnöki tisztséget 1892-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Részt vett a Tanács alakuló ülésén 1868-ban. Jegyzője volt az egészségügyi törvényjavaslat kidolgozására kiküldött egyik, és ezenkívül több fontos közegészségügyi tervezetet megalkotó bizottságnak. Elnöksége idején számos tervezetet, javaslatot készített a Tanács, ezek közül a fontosabbak a következők: egyleti orvosi ügy szabályozása; törvényhatósági és törvényszéki orvosi tiszti vizsgák szervezése; a fővárosi vízvezeték közegészségügyi ártalmainak elhárítása; a fővárosban előforduló tej hamisítások megakadályozása, a trachomajárvánÿ leküzdése; a trachoma elleni védekezés; a himlőoltási és állategészségügyi törvényjavaslat előkészítése; országos himlőoltóanyag-termelő intézet felállítása; romlott vagy hamisított italok forgalmának szabályozása; influenzajárvány elleni védekezés; a vasúti járványügyi szabályzat bírálata; méreg és gyógyszeranyagokkal való kereskedés; himlőnyirok forgalombahozatala; gyári orvosok alkalmazása és az üzemi elsősegély-nyújtás megszervezése; a tápszerek és italok hamisításának könnyebb felismerésére utasítás készítése; nemzetközi kolera-értekezlet összehívása. Értékes munkásságának elismeréséül: még 1869-ben a Jász-Kun kerületi Orvos-Gyógyszerész Egyesület tiszteletbeli tagjává, korábban Pozsony város tiszteletbeli főorvossá választotta; az 1878. évi párizsi egészségügyi kongresszuson Magyarországot képviselte; 1885bcn főrendiházi tag, 1889-ben pedig a Bécsi Orvosegyesület levelező tagja lett. Munkakedvét a testét, lelkét emésztő kór sem csökkentette. Tuberkulózisban szenvedett. Nyolc évig birkózott szervezete a gümőkórral, míg végleg legyőzte a betegség. 1892. január 30-án halt meg. Már három hónappal halála előtt annyira súlyosbodott az állapota, hogy hangosan beszélni sem tudott. Bár mindig szenvedélyes dohányos volt, orvosai eltiltották még a szivarkától is. A halál bekövetkezte 180