Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Hirschler Ignác

tartóság liberalizmusa még abban az esetben sem szenvedhet törést, ba nem megy bele dr. Hirschler tervébe. Minthogy a jen i adatok Excellenciádat bizonyára nagyon érdekelhetik, azt hiszem, nem mulaszthatom el, hogy ezeket szíves tudomásul vétel végett és tovább tetszőleges jelhasználására szolgálatkészen kzöljem. Wien, 1862. március 6. Olvashatatlan aláírás." Forradalmiságát nemcsak az előbbiekben idézett naplórészletek támasztják alá, hanem ennek a titkos jelentésnek tartalma is megcáfolhatatlanul igazolja. Nem kétséges, hogy ahhoz az alapot az elszenvedett megaláztatásokon, az osztrák rendőrállam túlkapásain, a párizsi forradalom közvetlen élményein, a társadalmi fejlődésért való tevőleges lelkesedésen kívül materialista és dialektikus gondolkodása adta meg. Ezt támasztja alá a következő párizsi naplórészlet (1848. október 21.): .. Geoffrey ma érdekes dolgokat mondott a harmónia törvényéről és az analógia elméletéről. Megfoghatatlan, miként állíthatták nagy szellemek, hogy a teremtés örök idők óta változatlan, amidőn naponta láthatjuk a folytonos metamorfózist és a szakadatlan továbbfejlődést. Itt újból találkozom Fourier mondásával, ,

Harmonie progresive', mi az egész természetre jellemző. Ha az állatokat teljes összhangban lenni látjuk az azokat környező viszonyokkal, úgy ez az összhang nyilván csak azon pillanatban létezik és hogy ez a legközelebb ibe is megmaradjon, kell hogy maguk az állatok is változzanak. Geoffrey itt azon időszakról beszél, mely a föld utolsó forradalma óta folyt le, de nem mondja, hogy hasonló minden percben történik . . . minden percet változás jellegez, amelyben részt vesz az egész természet. Érzéseinkkel e változásokat nem fogjuk fel és csak ha a jelent a múlttal nagy arányokban hasonlítjuk össze, jövünk rájuk. A mindenségben rejlő erő, a szervi lét a fejlődésben, a változásban és által él" ... Külön említésreméltó még az is, hogy orvosi gyakorlatának első éveiben sok nehézséggel kellett megküzdenie. Abban az időben a szakorvosi tevékenység valami egészen új dolog volt, egyértelmű a kereset jó részéről való lemondással. Öt azonban ez sem tántorította el a felismert helyes úttól. Annak ellenére, hogy akkoriban a szemészetnek orvosi fakultásunkon már - Ausztriát (Bécset) kivéve az egész világ megelőzésével - külön tanszéke volt és a szemészetet 105