Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Hirschler Ignác

szegény-gyermekkórház szembeteg-osztályát vezette. Majd Lumniczer igazgatása idején a Rókus kórházban három kis szobából álló osztály élére került. Mint a Balassa körül csoportosult haladó szakemberek egyike, az Orvosi Hetilap munkatársa s a Hetilap „Szemészet" című mellékletének 1864-től 1880-ig a szerkesztője volt. Élénk tevékenységet fejtett ki az orvosi közügyek intézésében is. Minden olyan mozgalomnak pártolója volt, amely az egészségügy és a társadalom fejlődését, előrevitelét szolgálta. Az Orvosi Könyvkiadó Társulat igazgatótanácsának tagja, majd alelnöke lett. Előharcosa volt ugyanakkor Magyarországon a zsidók egyenjogúsításának. Közötte és a vezető szerepet betöltő szabadelvű államférfiak között közelebbi ismeretség és jó viszony alakult ki. A vezetésre közvetlen egyénisége, szívélyes modora, egyben határozott jelleme és széleskörű műveltsége tette alkalmassá. Bár elismerésre, kitüntetésekre sohasem vágyott, az iránta megmutatkozott közbecsülés ilyenekben is kifejeződött. 1869-ben az Akadémia III. osztályának levelező tagjává választották. Majd a Főrendiház újjászervezésekor főrendiházi tag lett. 1880-ban gyengélkedni kezdett. Kétoldali hályogja miatt látása megromlott. Egyik szemének Sçĥųiek által végzett sikeres műtéte után sem tért azonban vissza a közéletbe. Teljes visszavonultságban 1891. november 11-én halt meg Budapesten. Ahhoz, hogy Hirschler munkásságát helyesen és megközelítően is értékelni képesek legyünk, tudnunk kell: a szemészet nálunk még a múlt század első, de a második felében is nagyon elmaradott volt. A század első felében, 1823-ban és 1831-ben jelent meg Fabini latin nyelvű szemészete, amit Vajnócz 1837-ben magyarra fordított le. Fabini 1847-ben bekövetkezett halála után, 1850-ben pályázat mellőzésével Lippay Gáspárt nevezték ki egyetemi tanárnak. Ebben az időben Európában a szemészettudomány forradalmi fellendülésének korszakát élte. Helmholtz felfedezte a szemtükröt. Donders lerakta a fénytörés és az alkalmazkodás tanának tudományos alapjait, Graefe működésével új szemészet született. Ezeknek az új tanoknak lelkes harcosa, szószólója és gyakorlati megvalósítója itthon Hirschler lett. A szakirodalom művelésében is volt tennivaló bőven, és ebből Hirschler alaposan ki is vette a részét. 1855-ben tartotta az első szakelőadást az ötödik idegpár szélhűdése által támasztott kötőhártyalob és szaru101