Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Hirschler Ignác

fiatalok szivébe és nem volna nagy dolog már akkor megérezni az idő szárnycsapását, mely csakhamar megrendítette egész Európát . . ." Az oklevél megszerzése után Rosas szemészeti intézetében dolgozott gyakornokként. Itt kedvelte meg a szemészetet. Kedvence lett „mesterének". Mégsem maradt Bécsben, mert egyrészt tanársegédi kinevezésre vallási okokból nem számíthatott, másrészt a szemészet korszerű elveitől és gyakorlatától is elmaradt, a lélektelen, sematikus munkát folytató Rosas klinika nem elégítette ki tudásszomját. Párizsba vágyott. így ír erről: „. . . Ha még hozzáteszem, hogy akkoron a párizsi szemészet híre hatalmasan elterjedt, könnyen megérthető, hogy napról napra jobban vágytam oda¦'. . . Olaszországon keresztül 1847-ben Párizsba indult. Háromhónapos, ismeretkörét is bővítő út végén, 1847 októberében érkezett oda. Három hét múlva már Desmarres tanársegéde lett. De meglátogatta az akkori hírneves többi tanár - Velpeau, B andin, Malgaigne, Roux, Jobert de Lamballe, Andral, Piorri, Trousseau, Ricord, Guersant intézetét is. A magyar származású Grubÿ szövettani laboratóriumában a mikroszkopikus módszereket tanulmányozta szorgalmasan. A francia forradalom kitörésekor Párizsban tartózkodott. Együtt lelkesedett a forradalmárokkal és 1848. február 15-én a következőket írta naplójába: „. . . Forradalom, forradalom! Királyságomat egy forradalomért! Istentelen, hogy mennyire epedek zenđų ésre, ágyúgolyókra, utcai torlaszokra. Ez a város ördöngös. Békés közönnyel jöttem ide, nem törődtem a világ bajaival, lenéztem Börnét, a magam királygyűlöltségét sutbadobtam és most megint a lázongás szelleme vett erőt rajtam¦'. . . Február 24-én a következők kerültek naplójába: „. .. Franciaországnak nincs többé királya. A bámuló Európa szemeláttára páratlan forradalmat csinált ez a város. Adja az ég, hogy már be is végződött legyen. E délután óta Köztársaságban élünk. Oly sűrűn követik egymást az események, hogy alig tudok gondolkodni. Az átélt jelenetek, oly nagyok voltak, hogy minden percben elérzékenyültem. A békét, szabadságot hirdető örömlövések alatt könnyek csurogtak orcáimon . . ." 99