Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)
Hirschler Ignác
A szabadságharc kitörésekor súlyos betegsége miatt nem tudott hazajönni. De élénk figyelemmel és nagy aggodalommal kísérte az itthoni eseményeket. Jellasics aljas támadásának, az osztrák és az orosz reakció összefogásának hírére a következőket rögzítette naplójában (1848. október 18-án): pillanatban talán minden el van döntve, vagy talán egy hajszálon függ és betegségemben egyebet nem tehetek, minthogy nyelem az újságokat és cunjuctúrákat csinálok. Vajon gondolhattam-e valaha a forradalomról és felszabadulásról szőtt fiatalkori álmaimban, hogy mialatt a következő századok jólétéért vért és életet áldoznak hazámban, én messze onnan tétlen nézője leszek a küzdelemnek . . ." Hazája sorsa iránt érzett mélységes aggodalom csendül ki a következő sorokból (1848. december 14.): „. . . Most már világos, mint a nap, hogy Magyarországot be akarják kebelezni, hogy az udvar 1848-ban olyan tervvel foglalkozik, mint amilyennel József császár hajótörést szenvedett. Ha az sikerül, a demokratikus haladásnak nagy támasza omlik össze . . ." A szabadságharc leverésekor jött haza, 1849 végén és Pesten telepedett le. Orvosi gyakorlatot kezdett. Balassával, W ágnertel, Semmelweisszel, Markusovszkyval és Bókáival kis baráti csoportot alkottak és sűrűn tartottak előadást gyakorló orvosoknak. 1851-ben a Pesti Egyetemen magántanárságért folyamodott, azonban vallási okokból - akárcsak Markusovszkyval protestáns volta miatt tették - visszautasították kérését. Arra, hogy magántanárságért benyújtott kérelmét zsidó vallása miatt nem teljesítették, még 33 év múltán is fájdalmasan emlékezett vissza id. Bókai Jánosnál tartott emlékbeszédében. Nem a hiúság bántotta, hanem az, hogy elzárták előle az egyetem kapuját és még megfelelő közkórházi osztályon sem biztosítottak számára tudományos s gyakorlati működéséhez kellő lehetőséget. Csak egyetlen tanár volt a testületben, aki a zsidó vallású orvos mellett határozottan ki mert állani és ki is állt, Balassa János. Hir schiert ez némiképp vigasztalhatta ugyan, megnyugodni azonban nem tudott. Egész életén át égette lelkét ez az újabb megaláztatás. A kudarc azonban nem törte le. 1851-ben a Pest-Budai Orvosegyesület rendes, később választmányi tagja, titkára, másodelnöke lett és az Egyesületben számos előadást tartott. 1859-től az Ösz utcai 100
