Varga Lajos: A közegészségügy rendezése és helyzete hazánkban a múlt század utolsó negyedében / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 1. (Budapest, 1962)

C) Az 1876. XIV. tc. végrehajtásának a vizsgálata - 2. A részletek - II. rész. Közegészségügyi szolgálat - I. fejezet. Közegészségügyi szolgálat a községeknél

Még elszomorítóbb a kép, ha az orvosi ellátottságot a vármegyékben (rt. városok, községek) és a thj. városokban nézzük meg. 1893-ban a thj. városokban átlagban 1031 lakosra esett egy orvos, a vármegyékben 4854-re. A thj. városok közül a városi átlagnál több orvos volt három városban és kevesebb 23-ban. A vármegyékben a megyei átlagnál több orvos volt 24-ben, kevesebb 37-ben és éppen elérte az átlagot kettőben. Még kifejezettebben láthatjuk a különbséget, ha az orvosi ellátottságot 10 000 lakosra eső orvosok számával fejezzük ki. Az adatok a következők: Egy adattal egészítjük ki ezt, hogy a kép teljes legyen. 1893ban nem volt orvos 11 105 községben, amelyeknek lakossága az ország teljes lakosságának 55,6%-át tette ki. Többségükben a tisztifőorvosok és a járásorvosok is folytattak gyakorlatot. Előbbiek száma nem volt nagy. 1893-ban 65-öt tett ki. Utóbbiak száma már jelentősebb volt. 384 összesen (számuk tehát majdnem kétszeresére emelkedett; 1877 = 203, 1893 = 384). A járási orvosi állások sem voltak azonban mind betöltöttek. 1893-ban az országban 408 járásorvosi székhely volt. Közülük 28 üresen állt. Ténylegesen 892 kör- és 504 községi, tehát együttesen 1396 szervezett községi, körorvosi állás volt. Ebből betöltetlenül állott 211. Az üres járási és községi (kör) orvosi állások száma együtt 239-et tett ki. Elmondottakból világosan kiderül, hogy közel húsz évvel a törvény kihirdetése után sem javult lényegesen a községek orvosi ellátottsága. De nemcsak az orvos nélküli községekben volt rossz az orvosi ellátás, hanem a betöltött körök jelentékeny részében is. A törvénynek az a rendelkezése ugyanis, hogy a körorvosokat a községek fizetik és a kisebb községeket 10 000 lakosig közegészségi körökbe osztották be — legtöbbször a helyi viszonyok figyelembevétele nélkül —, azt eredmé10 000 lakosra eső orvosok száma: az országban . . a vármegyékben a városokban . . 2,75 2,06 9,70. 7 Orvostörténeti Közi. 97